Meszes láb, lábrüh

2021. augusztus 10. 15:00 - Donkey Hote

Az ectoparaziták támadása hozzátartozik a tyúktartás mindennapjaihoz. Mivel nagyon kicsik, jelenlétüket az ember alig észleli addig, amíg el nem szaporodnak. Akkor viszont hatalmas pusztítást végeznek, a madarak egészségét és gazdasági teljesítményét jelentősen visszaszorítják.

A lábrüh burjánzása könnyen észrevehető, ugyanis cementszerű lerakódást okoz a megtámadott baromfi csüdjén és lábfején. Ezt kiszúrni nem nagy was ist das, de kezelni már korántsem ennyire együgyű. Ebben a cikkben erre keresek megoldást, legjobb tudásom szerint.

A probléma gyökere

Ahhoz, hogy orvosolni tudjuk a jelenséget, először meg kell találnunk azt, ami előidézi. A meszes lábat egy, az atkák csoportjába sorolandó parazita, a Knemidocoptes mutans okozza. Mérete egynegyed és fél milliméter közötti, csak mikroszkopikus úton látható. Az idősebb tyúkokat könnyebben megtámadja, de egyéveseken is gyakran megjelenik. A lábtoll csak növeli az ostrom hatékonyságát.

Gazdatest-specifikus, tehát az ideje legnagyobb részét a madáron tölti. Érintkezés útján terjed. Meglepően néha csak az egyik csüd érintett, a másik teljesen támadásmentesnek látszik. A szarupikkelyek alá bújik, és az alatta található bőrbe apró alagutakat fúr, amibe lerakja tojásait. A rühatkákra jellemzően a hámszövetet és a testnedveket fogyasztja.

A támadások hatására a bőrszövet egy savós folyadékot termel, amibe beragadnak az elhalt sejtek. Ez vezet a pörkök kialakulásához. Az idő előrehaladtával a lerakódás mérete olyannyira megnőhet, hogy a szarus pikkelyek lehullanak. Ekkor a tyúk lába elkezd vérezni. Ezzel kinyílik egy kapu a kórokozók és a toxikus anyagok számára, és vérmérgezést okoznak.

Az atka mozgása erős viszketéssel jár, ezért a baromfi a csőrével az érintett testrészt gyakran megvakarja. Ha a pörkök a térdre is kiterjednek, az állat mozgása nehézkessé válik. Gyakorlatilag kapirgálni és szaladni sem tud. Ennek ellenére, a meszesedés leszedése kerülendő, ugyanis még inkább tönkre tenné az amúgy is rossz állapotban lévő bőrfelszínt.

A Journal of Avian Medicine and Surgery egy 2005-ös számában publikált esettanulmány arról számolt be, hogy az atkák ostroma hétéves törpe tyúkokon nekrózist okozott, ergo előidézte az utolsó lábujjpercek lehullását.

Kezelés

A lábrüh kiirtása nem egy egyszerű művelet, ugyanis a pörkök egy erődként védik az atkát. Megfigyeléseim alapján, a javasolt módszerek két szempontból közelítik meg a megoldást: az egyik a parazita táplálékát teszi halálossá, a másik pedig a környezetét.

A belső támadást ivermectinnel végzik. Az anyag bejut a madár hámszövetébe, s mikor az élősködő elfogyasztja, kifejti hatását, és a támadó elpusztul. A kezelést kétszer érdemes elvégezni, a két kezelés között pedig tizennégy napot hagyni. Az ivermectinről részletesen ebben a cikkben írok.

A kinti megközelítésnek az a lényege, hogy a csirke lábát lekenik valamivel, ami elzárja a levegőt az atkától, és kvázi megfullad. A Fresh Eggs Daily® az erről szóló cikkében erre a célra meleg vizet javasol, vagy növényi olajat, viszont ennek az a hátulütője, hogy nagyon sok időbe telik és szutykos.

A napraforgóolajjal való lekenést sokan javasolják, ezért mielőtt megírtam a cikket, kipróbáltam. A kezelést hetente háromszor végeztem el úgy, hogy belemártottam a kezelt tyúk lábfejét és csüdjét, ügyelve, máshová ne kerüljön az anyagból. Egy hónapig volt türelmem pepecselni vele, ugyanis ennyi idő elteltével sem történt változás.

E mellett, mivel a rühatkák támadása viszketést okoz, a tyúk a csőrével gyakran megvakarta a lekezelt részt, minek okán bejutott az orrába az olaj, felfogta az összes port, eldugította az orrjáratot, és alig kapott levegőt. Nem javaslom ezt a módszert, kellemetlen a gazdának és a kezelt állatnak is.

Remélem abban konszenzusra jutunk, hogy a gázolajat és a benzint csak kocsitankolásra használjuk, egyéb állategészségügyi problémák megoldására inkább az erre kifejlesztett hatóanyagokat alkalmazzuk.

A vízben való áztatásra azonban érdemes visszatérni. Egymagában a víz tény, hogy nagyon hosszú idő után tud valamilyen megoldást adni, de a hatékonysága megnövelhető, ha benne valamilyen acaricidet oldunk. A tetvességről szóló cikkben felsoroltam ezek közül párat. Mivel ezek az ólra vannak, de mi a madár testfelületére juttatjuk, ezért érdemes egy kevésbé ütőset választani, vagy az erősebbeket az előírtnál jóval hígabb oldatban felvinni.

Noha tetű ellen a piretroidokat nem ajánlom az esetleges rezisztencia miatt, jelen esetben előnyösebb lenne ezek közül egyet kiválasztani, magasabb a túladagolás határa. A parasitipedia.net adatai szerint bőrre cseppentve, patkányokon, a szerves-foszforsav észterek (diazinon - Diazinol, foxim - Sebacil EC50%) esetén 1000-2500 mg/tt.kg, míg a cipermetrin és a tetrametrin (NeoStomosan) esetén 4900-5000 mg/tt.kg felett áll fenn a túladagolás veszélye.

Magyarországon a legelterjedtebb piretroid a tetrametrin, amit a NeoStomosan nevű készítmény tartalmaz. Tapasztalatokat hallottam már vele kapcsolatban, használatával nagyjából másfél hónap alatt sikerült megoldani a problémát. A tetrametrines vízben áztatást kétnaponta ismételték, egy hónapon át.

A kezeléssel kapcsolatban még egy megjegyzésem lenne. Mivel a lábrüh csak közvetlen érintkezéssel terjed, ezért érdemes a kezelt baromfit elkülöníteni (kakasok esetén ez különösképp jó, mert ők létesítik a legtöbb direkt kontaktot társaikkal). Tekintve én kemikáliás megoldást javaslok (gyorsabb és hatékonyabb), ezért a tojást és az állatot a kezelés alatt nem kellene fogyasztani, a visszamaradó hatóanyag miatt. Így ha a tyúkot NeoStomosannal kezeled, és elkülöníted, egyrészt nem terjeszti addig sem az élősködőt, másrészt a tojást is ki tudod szűrni, és így elkerülöd a tetrametrin mérgezést.

Ha lábtollas tyúkon szeretnél külső kezelést alkalmazni, előtte a láb tollazatát érdemes ollóval levágni, ugyanis a toll megnehezíti a hatóanyag bejutását a pörkökbe. Nem kell félni, vedlés után ismét visszanő a megszokott lábdísz, csak ha mérlegelünk, akkor az atkák kiirtása prioritást élvez a külemmel szemben.

Jobb félni, mint megijedni!

Egy biztos megelőzése van: az új madarakat átvizsgáljuk, mielőtt beengedjük a többi közé. Ha lábrühet tapasztalunk (ez mindent elmond az eladó hozzáállásáról is, ezt érdemes figyelembe venni), akkor addig ne engedjük az újoncokat a tyúkudvarba, amíg a fent leírt módok közül az egyik szerint meg nem oldjuk a problémát.

Én vedléskor szoktam egy ivermectines kezelést tartani, ugyanis ekkor a baromfik nem tojnak, és levágni sem lehet őket a kopasztás nehézsége miatt. Mire újból elkezdenek tojni, illetve megszűnik a tokosodás, a hatóanyag teljesen kiürül a madár szervezetéből.

Sok helyen megemlítik az ól rendszeres takarítását és szárazon tartását. Ez alap higiénia, ha az ember tyúkot tart, ezt kötelességnek kell tekinteni. Érdemes még figyelni a madarak lábát, mert minél hamarabb kiszúrjuk, annál hatékonyabban és gyorsabban tudjuk kezelni.