Élet a tyúkudvarban

Kiskacsák? Nem... Ők többek annál!

2017. július 21. 15:00 - Donkey Hote

Édi kacsák köszönik, jól vannak. Persze én is, már ha én érintett vagyok a dologban. Az elmúlt pár hét, hónap a kacsák körül forgott. Ámbár a tyúkok nem érezhetik magukat elhanyagolva, ők idén afféle gazdi házi kedvencei maradtak, szaporulat nélkül.

Talán jogos, talán nem, de a kacsáknak pár hét együttlét után engedélyt adtam a szaporodásra. Utólag belegondolva nem készültem fel sem helyileg, sem lelkileg az új jövevényekre, amellett a tervezéssel és ennek kivitelezésével is akadtak problémáim de a poént majd a végén... 19467761_841950902619456_2770379680412584747_o.jpg

Tehát a kacsáim ügyesen elkezdtek tojni. Még meghökkentem, mikor az egyik sarokban megpillantottam az első két tojást. A földre nem tojhatnak - gondoltam, és egy kartondobozból egy-kettő fészket varázsoltam. A kacsáknak bejött. Szorgosan gyűjtögettem mindennap a tojásokat. Mire odáig értem, hogy megszámoljam, húsz volt a tartóban. 

Nagyi panaszkodott, hogy sok a kotlósa, egyértelmű, mikor nem kéne kotlanak nyakra-főre, de ha szükség lenne egyre, az istenért sem. Kihasználva az alkalmat, leegyeztetve a nagyival, vittem is le a tojásokat. Mivel a ciklus első tojásai, pár deformált volt, azokat a csirkék kapták megfőzve. 

Lementem, fészket megcsináltuk, tetűporral beszórtuk mint a kotlóst, mint a fészket, majd a tizenhat tojást a fészekbe helyezve odaadtuk béranyánknak. Boldog volt, mi is. Teltek a napok, a nagyival csak telefonon volt lehetőségem értekezni, elmondása szerint jól ült. 20257595_1589169731204333_322766832_o.jpg

A tojások továbbra is gyűltek, ámbár már nem akkora sebességgel. A fásszínben akkor ült meg egy kotlós egy kimustrált szennyeskosárban, csak a kopasz földön ült. Egye fene, gondoltam magamban, alátettem tizennégy tojást. A kotlós picurka volt, felmenői között volt japán is. 

Eljött a lámpázás. Az első kotlóst feljegyeztem a naptáramban. Időm nem volt kiszámítani, hogy mikor fognak kelni. A tizenhat tojásból tizenhárom termékenynek bizonyult, örültem is mint majom a farkának. Másnap jött a második, csak hát gondok akadtak a memóriával, ugyanis elfelejtettem feljegyezni az ültetés napját. Semmi baj... Tizenkettő maradt alatta, abból tízben az élet jelei mutatkoztak. 

Nagy volt a boldogság. Ahhoz képest, hogy a gácsérom egy öt és fél kilós debella dög, a tojók meg alig másfél kilósak, elégedett voltam. A napi öt tojás lecsökkent napi egyre. Egy kitartó kacsa nem adta fel. El is neveztem Louise-nak, ő volt a legszelídebb és a legszociálisabb mind közül. 20251131_1589170121204294_915720141_o.jpg

Egy nap megyek vizitre, hallom, hogy Louise pityeg, fémdetektort megszégyenítően. Megkérdeztem a szomszédot, hogy ez minek a jele, véleménye szerint kotlani fog. Nem tudtam eldönteni, hogy most ez jó-e, vagy rossz, de annyi leesett, hogy valamit tenni kell.

Másnap a fészkén maradt. Már egy tolltakaró is fedte a fészket, csak tojás hiányzott. Pár tojás még volt a szekrényben, nem azt mondom, de miért ne nevelné fel az első fészekalj pipéit. Egye fene, vártam pár napot, azután elhoztam a nagyitól a kotlós alól a tojásokat. 

Most jött a bökkenő. A negyedik hét végén jártunk, a némakacsa öt hétre kel, szóval már csak napok voltak kelésig. Csak annyi, hogy nekem akkor az ország másik felében kellett legyek. Úgyhogy ez is családi programmá alakult.20257648_1589170184537621_1300733934_o.jpg 

Eljött a kelés. Csak a telefon maradt. Anya hívott, tanácsot kért, hogy mit tegyen.  Szerény személyem is tanácstalan volt, nemhogy tanácsokat osztjak. Sajnos rosszul sült ki a dolog. Három kiskacsa várt, meg Louise. Próbáltam pozitív lenni, bár ez egy magamfajta megkeseredett dögnek picit nehezebb, mint az átlagnak. Beletörődtem... 

Megnéztem a másik kotlóst is, megvannak-e a tojások. Mikor felemeltem kiütött tojások hada fogadott. Gyors beszaladtam és beindítottam a keltetőt. A tojásokat behoztam, bár eggyel kevesebb volt. Majd jött a várakozás. Tizenkét óra leforgása alatt kikelt egy híján mind. Az egyik kelésgyenge lett és hamar elpusztult. 

A már kikelteket kivittem a kotlóshoz. Egyből rájuk vetette magát. Ámbár az infrát felkapcsoltam, azt se tudta hirtelen hogyan takarja el az apró vizes testeket. Elöntött a béke, a nyugalom. 20121523_851758104972069_409585747059321062_o.jpg

De tök érdesek. Mind tarka. A szín elnevezése tök változó. Van, aki foltosnak nevezi. Hivatalosan szarkamintás, de nekem csak tarka. Bár tarka gácsérral és egy híján az összes tojó tarka. Kis pingvinek... Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz. 

Őket nézve, simogatva rájön az ember, hogy ők nem is kacsák. Ők egyenkét pingvines csomagolású csodabogarak, akik élő-lélegző és szerető lények. 20251071_1589169851204321_1971284688_o.jpg

DH 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr5112670733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zellerlevél 2017.07.28. 19:26:55

Nincs gondod a kacsákkal? Nálam sokkal koszosabbak, mint a tyúkok. A vizükben mindig sárvan, a tojásokat mindig szerteszéjjel találom meg.

Donkey Hote 2017.08.17. 09:32:19

@zellerlevél: A pézsmaréce kotlásra hajlamos faj, ezért a tojásait mindig fészekbe rakja. Már hallottam/olvastam párszor, hogy a récekotlós, akárcsak a tyúkkotlós elkotlott padláson, vagy a terület zegzúgos részein.
A víz itt sem jobb sokkal. Amióta kacsák is vannak, a ludak is ki vannak engedve, emiatt sokkal retkesebb a víz. Naponta súrolom ki körömkefével az összes itatót, amivel a kacsák és/vagy ludak érintkeznek. Ezenfelül, a sok vízi szárnyas sok vizet igényel. Reggelente ötven liter vizet kell kihordani csak az udvaron található itatókba.