Élet a tyúkudvarban

Brahma tyúkok - tollas óriások

2014. május 24. 09:18 - Donkey Hote

Eredete

Gyakran említik a Brahma fajtát a "baromfifajták királyának". A Cochin fajtával együtt nevezhetők "örök tyúkfajtának". Mindkét fajtát az 1850-es években tenyésztették ki Amerikában, illetve Angliában. Legelőször csak a sötét és a világos változatban létezett; a legelső két színét 1874-ben ismerté el Amerikában, majd 1924-ben megjelent a Buff szín is. 

Néhány fajta azonos származásra tekint vissza a Brahmákkal. A legtöbb történész úgy véli, hogy a kínai Shanghai tartományból importálták Amerikába. Arrafelé iszonyú alacsony a hőmérséklet, s feltételezhetően ennek köszönhetően tűri ilyen jól a hideget.

Elsősorban hústermelésre használták. A növendékeket három hónapos korukig tartották. A legértékesebbeknek a nyolc hónapos kakasok bizonyultak, de ezen felül kappanozták is őket. 

Az első írott szöveg az 1850-es évekre tekint vissza. A cikket T. B. Miner publikálta a The Northern Farmer c. újságban. 1852 decemberében George Burnham vásárolt kilenc darabot az ő kedvesének, Viktória királynőnek ajándékképp, majd később szállított Amerikába, ahol kitenyésztették a ma is ismert küllemű Brahmákat. 28958785_1765001813522672_1762087122904285184_n.jpg

Világos színű (manapság fehér-kolumbiánnak nevezik) Brahma család Pálfi László tenyészetéből

Fajtaleírás

A Brahmák nagy méretű madarak - majdhogynem akkorák, mint a Jersey óriás fajta -; a kakasok magassága elérheti a hetvenöt centimétert is. A kakasok hat-hét kilogrammot is nyomhatnak, míg a tyúkok négy-öt kilogramm közöttit.

"A cochintól eltérően a brahma hátvonala valamivel nyújtottabb, a széles vállak mögött emelkedik és a kakasnál a nagy sarlótollak felső ívénél éri el a legmagasabb pontot, külleme egyébként a cochinéhoz hasonló. A meredeken lefelé haladó mellvonal oldalról nézve széles és kerek. A szorosan a testre simuló szárnyak végei hátul nem állhatnak ki, hanem a nyeregtollazatban vannak elrejtve. A hátsó testtájék összességében hosszabb, mint a cochinnál. különösen a brahmakakas esetében. A tollgerincek is keményebbek és a sarlótollak fent szétnyílnak. Hátulról nézve a faroktartás kissé nyitott, oldalról azonban tollakkal jól fedett. A test alsó vonalát a jól fejlett has hangsúlyozza. Az állás is lényegesen különbözik a cochinétól, a comb és a csüd a közepesnél hosszabb, az előbbit nagyon dúsan fedik a pehelytollak, az izületektől hátrafelé tollfüggelékek nem érhetik el a 4. lábujj hosszúságát. A csüd tollazott, még a középső és a szélső ujj is, a tollak alul hosszú, kemény papucsot képeznek. A sárga láb a kívánatos. A tojó állása valamivel alacsonyabb, a rövidebb nyak és a mélyebb mell által zömökebbnek is hat. A nyergen és a farkon a tollazat dúsabb.

A fej egészen széles, erősen domború és mégis kicsinek látszik, a fej tetőpontja a szemek fölött előreugrik, a kis háromsoros borsótarajnak nincs meghosszabbodott vége (tüskéje). A kicsi, finom bőrű áll-lebenyek a lebernyegszerű torokbőr és a hosszúkás, piros füllebenyek a mélyen ülő narancspiros szemekkel adják a fej jellegzetességeit." Szöveg forrása: Brahma dísztyúk

Színváltozatai: Fehér-fekete kolumbián, sárga-fekete kolumbián sárga-kék kolumbián, ezüstszegett, fogoly, kékfogoly, kék-ezüstfogoly vörös háttal, fekete, kék, kendermagos.

12764393_1679171909011890_3222440478627365218_o.jpg

12309563_1649214582007623_8927079303085619814_o.jpgSötét (most már ezüst-fogoly) Brahma kakas és tyúk Gyurcsik Alexandra tenyészetéből. Több képet a Brahmamania nevű Facebook-oldalon találsz. 

Tartása, növendékek nevelése

"Mivel a brahma lábtollal rendelkező fajta, ezért különösen vízmentes helyet igényel, hogy ezek a tollak ne menjenek tönkre.

Elhelyezésükkor figyeljünk arra, hogy a madaraknak megfelelő mozgástere legyen, valamint arra, hogy lehetőség szerint egy helyiségbe csak egy kakas kerüljön, mert a kakasok hatalmas károkat tehetnek egymásban. Különösen ügyeljünk arra, hogy a helyiségben semmi olyan kiálló rész ne legyen, amiben a baromfi lába el tud akadni, hiszen a brahma legérzékenyebb pontja a lába. A tojóknak nagyon fontos a megfelelő méretű tojóláda, amit könnyen elérhető helyre tegyünk. A brahmának létezik költési hajlama, bár nagyon csekély, ehhez megfelelő helyet kell biztosítani számukra. A tyúkok első évben 140 db tojást, a második évtől kezdve 100 db tojást tojnak, amelynek színe a sárgásbarnától a sárgásvörösig terjed. A tojások tömege 53 g körüli.

Figyelnünk kell étrendjük kialakítására már napos kortól kezdve. A csibék az első hetekben tiszta indító tápot kapnak, amelybe fokozatosan keverjük bele az alaptakarmányokat (darálva) mint kukorica, búza, árpa. Ezek arányát lassan emeljük. Amikor madaraink már kitollasodtak, akkor áttérhetünk a nevelő tápra, de nem azonnal, még indító táppal keverve. Amikor már az indító tápot nem kapják madaraink, akkor már szóját is keverhetünk a takarmányba. Ennek aránya maximum 5% legyen. A szójától a madarak gyors hízásnak indulnak, ezért kell fokozottan figyelni az arányára. A gyors növekedés miatt takarmány-kiegészítőt és vitaminokat is használnunk kell, mint Futor, ÁP-17, Kofacit nevezetű takarmány-kiegészítők egyikét. Vitaminok közül pedig bármelyik megfelel, csak madaraink hozzá tudjanak jutni. Ha legalább mindezeket betartjuk, egészséges és erőteljes állományra számíthatunk. (Tenyészetemben ez a nevelési módszer bevált és bátran ki merem jelenteni, hogy az elmúlt években egy madár sem hullott el, sem növekedési sem kifejlett korban. Napos korban kb. 8%-os volt az elhullás.)

Ezen kívül nagyon fontos még a helyiség tisztántartása, valamint a madarak rendszeres ellenőrzése. A helyiség ne legyen légmentes (főleg télen, amikor nejlonnal le szoktuk keríteni a voliereket.) hiszen nagyon fontos a levegő cseréje a madarak egészsége szempontjából. A magas páratartalom kedvez a kórokozók terjedésének, valamint az ammóniában dús levegőnek idegkárosító hatása van. Ez általában akkor jelentkezik, ha a helyiség túlzsúfolt, vagy ritkán van takarítva. Bár a takarítással nem ér fel, de ammónia-megkötő szerepet tölt be a zeolit.

Takarítást rendszeresen végezzünk, hiszen a salakanyaggal rengeteg betegség terjed madárról madárra. Évente legalább kétszer fertőtlenítsük ki az egész helyiséget (tenyészidőszak előtt, illetve után). A meszelés nem a legjobb fertőtlenítési mód, inkább valamilyen folyékony permetezhető fertőtlenítőszert alkalmazzunk.

Bár ez nem tartozik a brahmák leírásához, de fontosnak tartottam leírni, hiszen higénia nélkül nem lehetséges a madártenyésztés. Minél többet fordítunk a higéniára, annál kevesebb megbetegedés és kiadás (gyógyszerekre) fog érni minket." Szöveg forrása: Díszmadár magazin 

29571199_1781459988543521_3913527712718505007_n.jpgFogoly színű Brahma család Pálfi László tenyészetéből 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr536199249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.