Élet a tyúkudvarban

A fürjek új óla

2014. augusztus 11. 00:03 - Donkey Hote

Ugye nemrég irtam róla, hogy mi történt az én drágáimmal, és ugye azt is hogy nem tudom mit hoz a jövő, hogy megkedvelem-e az új úgymond vigaszajándékaimat. Na a válaszom a következő: igen  (még én sem hiszem el, hogy ez lett és még én is meglepődtem rajta) egy-két nap kelletett ahhoz, hogy megszokjam őket. De mára mát majdnem úgy szeretem őket, mint a másikokat, de jövőre gondoskodni fogok arról, hogy legyen még húsz harminc akiket még jobban megszeretem, mint ahogy azt a nyolcat, koromhoz képest a nagyi szerint nagyobb vagyok és rengeteget stresszelek, mig más gyermek az utcán játszik addig én a csikéknek osztom az eszet. egy dolog biztos, szeretem csinálni de türelmem nincs hozzá, főleg ha Virslike bekavar egy két gyöngyitojás megevésével.

Na de ennyit rólam mostmár jöhet a fürjól. A fürjól a régi szar fürjól helyén áll. A vasváz az megmaradt, csak annyit csináltam, hogy lefestettem feketére és apa  alátámasztotta egy néhány téglával, mert a csomó csirke és nyúlszar miatt, meg a csomó sár miatt a vaslábak mennek lefele. Meghozták az OSB lapokat amiket én álltam, hisz az én fürjeimről van szó. Amúgy ha érdekel titeket 20.000 forintba kerül átalakitva, hisz aki nem tudja Romániában lakok. Az alja egy kivágott OSB lap ami alatt két plattbanda van hozzá hegesztve a vasvázhoz.

Aztán a hátulja jött. Most megemlitem a telefonom memóriakártyáját elhagytam igy képek az epitéskor nem lettek csinálva ezer boccs... A hátujja után a két oldalak követék aminek az egyik oldala pontosabban a bal felőli oldala dirib-darabokból lett összecsavarozva de amúgy jól néz ki.

 Az oldalak után  a tető alatti szigetelés lett amit megint dirib-darab OSB lapok alkották. A szigetelésre ami konkrétan az olyan szemét rágcsálók ellen van akik a fejükbe vették, hogy ők az én vadi új fürjeimből vacsorázik. Na azt elcseszte szép szóval kifejezve. Arra jött a hullámos kátrány, amit apa állt, hisz nem olyan, aki nem segit rajtam.

A hullámoskátrány után az eleje jött amit dögnehéz volt megcsinálni, de én olyan ritka gyermeke közzé tartozok akinek kiváló ezermester apja van. Az ablak az a régi szobaablak volt akit ablakcsere során a padlásra száműzve, arra gondolva jó lesz majd a palántoknak, de nkem végtelensok ablak kell, hisz vagy elejtem vagy eldől, igy ez az ablak hatalmas nagy áldozat, amúgy az is le lett festve feketére.Az előfal után az ajtó jött. Édesapámon megint kitört a kreativ frász és kitalálta, hogy kulcslyuk alakú szellőzőt csinálni.                                                                                                                                                                                                                               Az ajtó után a tána jött ami kivételesen az én ötletem volt. Elsőnek édesapám cinezőpisztojával kesztem neki égetni, na de aztán úgy elkezdett füstóölni, hogy már édesányám mondta, hogy ideje letenni és aztán 10 perces előszoba szellőztetést csinált (asszonyok...).

A tojatót az két napra rá lett csinálva, mert apa nagyon későn jött haza, igy mindig tolódott de vgül bevetettem a bociszemet és akkor minden úgy ment, mint a karikacsapás... Ott is azok a lyuka rémesek voltak. De végül minden szép és minden jó lett, a homokozójukat imádják, mert a ketrecben nem nagyon tudtam őket fürösztetni homokban.

Előtér nem lesz, mert ez az ól mobil és nem ott fog maradni véglegesen, mert mindig kitalálok valamitFénykép0583.jpgFénykép0584.jpgFénykép0588.jpgFénykép0591.jpg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr386593415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.