Élet a tyúkudvarban

Ízelítő egy tyúkudvarból- tyúkudvarok a nagyvilágból 2.rész

2014. szeptember 17. 20:05 - Donkey Hote

Már ugye írtam egy tyúkudvarról, ami a Konta mamáé volt. Mivel felmentünk Csatárba és a telefonom is magamnál volt, így elhatároztam, hogy egy életem egy halálom, nem érdekel a sár meg a víz, tök ünneplő cuccal beleugrottam a latyakba.

Azért szerettem ezt a bejegyzést elkészíteni, mert itt nem itthon kelletett szaladgálnom a japánok, vagy a tyúkok után, hanem mivel sár volt (és ha még eddig nem írtam kinek a tyúkudvaráról van szó) Papp mamának szinte csak tojó tyúkjai vannak könnyű dolgom volt. 

De miért is lett ízelítő. Elsőnek azért, mert nem találtam ki jobb címet, másodszor meg ez csak ízelítő a nagyi tyúkudvarából, mert ha látnátok mekkora nagy kertjük van, meg ha az összes tyúkjáról lenne kép, akkor még most is ott lennék fényképezni.

Nagy a család és a nagyi hát hogy is mondjam a nagyi imádja ölni a csirkéket. Már ne úgy képzeljétek, hogy egy bélgyilkos, de hetente két csirkének vége. Általában ott van az a nagy kakas és valahányszor feljön témába, akkor mindig az a válasz rá, hogy miért nem vágjuk le sok hús lenne rajta. És erre mi a válaszom, hát az, hogy az sohasem lesz levágva.

Általában mikor beszélünk telefonon mindig megfordul ez a kérdés, hogy "Tojnak a tyúkok", ha nem én akkor ő meg szokta kérdezni.

Valahogy úgy érzem magam mikor a tyúkok felmerülnek, hogy mintha az én mentorom lenne. Komolyan, ami van a kopasznyakú a portánkon, azt mindet neki köszönhetem. Nagyon kedves és jószívű egy ember. Nagyon barátságos és okos asszony. Kár, hogy nem  tudjátok megismerni :).

Nagyon jó fej és annyit tudunk nevetni mikor valami vicceset mond. Mindent megtenne az unokájaiért. Mindig ha valamit kérek tőle, ha nem is tudja, de azért megpróbál benne segíteni. Van olyan mikor valami kérdésem lenne a tyúkkal, akkor rá számíthatok. 

Nagyon szeretek ott lenni. Van ott tehén, malac, tyúk, macska, kutya. Mikor februárban volt téli vakáció idején életem egyik legelfelejthetetlenebb élményét éltem át. Az egyik tehén, ha kíváncsiak vagytok a nevére Böske ellős volt. Fix akkora várták az ellést és mi történt hát megellett.

Az egész úgy kezdődött, hogy már aznap reggel bajlódott és estére várták az ellést. Na de a boci megunta és hamarabb elindult az útján. Keresztapám (ott lakik mamánál meg keresztanyám meg a két unokatesómmal együtt) szólt, hogy menjünk máris az unokatesómmal (az egyikkel), mert ellik a tehén.

Természetesen képek nincsenek róla, mert akkor még a blog sehol sem volt (bevallom a blog hirtelen ötlet volt, bár az sem normális, aki a tyúkjairól ír és még akinek ez egy nap alatt eszébe jut és meg is valósítja). Na gyorsan kihúztuk belőle és aztán mivel üsző borjú lett és Dóra napján született Dora lett a neve, nem Dóra Dora.

No aztán mindig mikor odamegyek az istállóba és benézek, mindig az jut az eszembe, hogy ennek én voltam a bábája. Nagyon szeretem, csípem a kis bocikát. Van még egy tehén Böskén kívül, aki nem a kedvencem, de azért az is elmegy (mivel itthon nincs tehén, és szerintem nem is lesz). Azt a tehenet Szegfűnek hívják.

Mivel az összes tehén a csordára szokott menni, így ezek is a csordán vannak, ezért képek nincsenek a két tehénről. 

Fénykép0728.jpgFénykép0725.jpgFénykép0724.jpgFénykép0722.jpgFénykép0716.jpgFénykép0714.jpgFénykép0713.jpgFénykép0720.jpgFénykép0711.jpgFénykép0723.jpg

Na de szóljak néhány szót a képekről. No az első kép az egy kiscica, gondolom felismeritek (milyen hülye vagyok). No az a cica egy kandúrka. Kb egy olyan két hónapos. Vadmacsnak hívják. Még van egy fekete öcsikéje, meg egy trikolor hugicája. 

A második kép az egy vén kutya, aki még nálam is öregebb. Fickónak hívják, mint az enyémet (na vajon honnan ez a hasonlóság). Nagyon szeretem, bár ő is engem, mert mikor odamegyek megugat és aztán azt várja, hogy megsimogassam.

A harmadik kép is egy kutya (már megint kezdem), akit Hektornak hívnak. Hektor egy labrador keverék. Ő a kedvenc kutyám mamáéknál és olyan nekem, mint a harmadik kutyám.

Mikor odamentem és nem nagyon ismertük egymást, mert még olyan két három éves, akkor mindig elszaladt tőlem. Aztán bekövetkezett a csoda és betörtem, már hogy engem szeressen.  Azóta mikor odamegyek nagyon örül nekem, de Virslikénél nem jobban.

A negyedik és az ötödik kép negyon tetszik, mert minden állatot ami azokon van nagyon szeretek ( ami a negyediken van megenni is). Ő Dora. Olyan, mint az anyja. 

A többi meg csak mind tyúk. A fehér csirkék egy hónaposak és elő súlyban egy kiló ötven dekások. Már meg is kóstoltuk őket mikor ott voltunk. Még két tyúkot sikerül lekapnom a tojatóba. 

van egy piros színű jérce, ami olyan jó pózt vág, hogy lehet ki cserélem a facebbok borítóját, de a fürjes még akkor is jobb. 

Na de most már ennyi, majd még jelentkezem, de addig is olvassátok a blogot!

 

Donkey Hote

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr366697971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.