Élet a tyúkudvarban

Gyászhír

2014. október 09. 15:29 - Donkey Hote


Fénykép0694.jpg

Na most mit is kéne írjak...?

Nem tudom mi lett velem, a bloggal, a tyúkokkal és a tyúkudvarral. Most tényleg nincs kedven blogot írni, de azért írok hátha valaki végigolvassa...

Már megint egy gyászhírrel jelentkezem. Most egy olyan tyúk vagyis inkább tyúkocska halálát kell nektek megírnom amit még én sem hiszek el. Még mindig, bár már este van és ez délután volt még mindig nem tudom elhinni sokk alatt vagyok. 

Úgy gondolom, hogy ez a kis ártatlan pára megérdemel annyit, hogy egy hatalmas nagy bejegyzést írjak róla. Nem is feszítem az idegeiteket, de még özön a munka a blogon és engem fix most nem szállt meg az ihlet csak a balszerencse.  

Ma a suliban nagyon rossz napom volt. Annyit kelletett írni meg annyi házit adtak, hogy ma elég sok minden kimaradt. Aztán jött a másik. Lemegyek a nagyihoz és félúton bekrepált a bringám. Tolni kelletett oda meg haza is. Aztán nem elég nekem az hogy ezek megtörténtek már jött a következő. 

Malacot akarunk venni, de mire élesítem a posztot már tuti meglesznek. Ugye brahmáék, akiknél gyász van költöznek. Mennek át a nagy vagányságba. Pucúlnak  be a tyúkokhoz. A tyúkólba meg csak három kétméteres üllőrúd van és a legalsót nem is használják és negyven jószág nem fér meg négy folyóméteren. Na mikor vágtuk volna nekik az üllő tartóját leéget a dekupirfűrészünk. Csúnya a neve de én így ismerem. Így kézi fűrész lett vége.

 Mostmár nekikezdek, de nagyon nehéz. Már potyognak a könnyeim. Ez az egész négy napja kezdődött. Egyszer hallom, hogy valamelyik tyúk tüsszent. Éppen mentem a budira, így nem nagyon volt időm keresgélni. Na elvégeztem a dolgomat és aztán megyek. Végignézek, hát hol van Baranka. Hát ott áll és hörög meg tückizik. No ez még csak a kezdet volt.

Nem is vettem annyira figyelembe. Majd késő délután megint megyek megnézni, hogy hogy van és már rossz volt a helyzet. Mentem szettem egy kis száraz gazt neki és betettem a nyúlketrecbe és a nyuszi mármint Esztike repül egyel lejjebb. Teszek neki tápot, tengerit, de nem eszik. Főztem neki kamilla teát de nem itta meg. Tiszta pánik volt az a napon.

Hívtam Papp mamát és ő valami sztreptaciclin gyógyszert mondott. Hívtam apát menjen vegyen. Meg is vette és még mikor még Zsebpityi lett beteg, akkor lett használva utoljára. No most anya lenyomott a torkán egy olyan bigyót és másnap reggel is. Reménykedtem, imádkoztam mindent csináltam. 

Ezután jött a neheze. Nem tudom miért de reszket a kezem. Tegnap még kivettem megsimogattam. Ma is miután sulinak vége volt megnéztem, megnéztem és sírógörcs lett a vége. Ott feküdt a kimúlt teste. Be is csuktam az ajtót és mentem le anyához, aki boltos és ott kiontottam a sírás. Aztán mentem le a nagyihoz vagyis mentem  volna, de a bringám bekrepált. 

Ott ettem egy kis kaját mindig eszek nála annyit amennyi belém fér, mert aztán mindig az van, hogy egyek. Most speciel nem volt étvágyam. Most vagyis délután azelőtt egy fél órával találtam meg Barankát. Megint mire megszeretek egy csirkét már áshatom is neki a sírt.

Nagyon remélem, hogy most egyenlőre nem lesz prefer, mert beleélem magam és aztán meg kopp. Tudjátok egyszer hopp aztán kopp. A suliban meg természetesen fel kell vegyem a pókerarcot, mert ott meg erősnek kell lenni, nehogy még valamelyik meglássa rajtam, hogy mi is a bajom. 

No aztán leírtam a házim, mentem eltemettem szegényt és aztán olyan hamar eltelt a nap, hogy még a számítógéphez is csak most értem rá jönni.

 Na de vissza a temetésre. Már miután ugye valaki meghal már gondolkoznak is azon, hogy mikor kell menni egyeztetni a pappal meg hogy milyen koporsó legyen, meg, hogy hová temessék meg mennyibe kerül meg koszorú meg tralalalala. 

A sírhelyen gondolkoztam egy csomót, mert Bella az út mellet van és nem tudtam, hogy menjek a málna felé vagy sem.  De végül mentem tovább. Ő is Zsebpityi mellett van és majd megismerkedhetnek fent az örök kapirgálón. Még Bella sírjáról nincs levéve a koszorú, mert hat hétig ott szokták hagyni.

 A legjobban Malvinát sajnálom, mert ő érthetetlenül áll az ól előtt és szerintem várta, hogy mikor megy be velük Baranka. Baranka már az örök kapirgáló mezőkön tengeti napjait és ezt el kell fogadni. Lehet sőt szinte biztos, hogy nehéz lesz az éjszakám és mikor lehunyom a szememet őt látom.

Az élet megy tovább, mert jövőre, akitől vettem Barit Majtit és Malvit lehet lesz neki jövőre és Bari még tojt mikor hozzám került és lehet lesz neki jövőre is vagyis én csak reménykedni tudok.

Hiányozni fog nagyon, de ahogy már írtam az idő segít és ezt a verset már egyszer kitettem, de még egyszer ki fogom tenni. 

 

  

Japánkakasunk halálára- Mezey Katalin

 

Ne hagyd a kertben azt, akit szeretsz!
Védtelen ne hagyjad kint a kertben,
ahol a macska zsákmányára les,
ijesztő macskaárnyék jár a kertben.
 
De én is hányszor hagylak benneteket,
kaput erőtlen kis vasnyelvre zárva!
Szorongva várjátok jöttömet.
A ház körül kering a macska árnya.
 
Jövök haza, pénzt, munkát, ennetek
hozok, s noha tudom, hogy ez a rend,
mégis napra-nap addig rettegek,
amíg körül nem fogtok idebent.
 
Látod: szerencsék véletlene minden.
S száz szerencsét egy pillanat kiolt:
az előbb csendben aludt még a kertben,
aki most a macskakarmok közt sikolt.

 

Most éppen nem a japántyúk hanem én sikoltok magamban.  A holtestéről kép van, de nem akarom betenni. Nem szeretek halottak nézni. Bennem megvan az ő emléke, mert nem sokat írtam róla. Lehet, hogy most új olvasóim vannak, akik ha akarják bármikor vagy tőlem megkérdezhetik, hogy mi hogy vagy pedig régi posztokból próbálnak inspirálódni.

De ne felejtsétek ne hagyd a kertben akit szeretsz, aminek az értelme az, hogy akit szeretsz ne hagyd ott. Bár a másik értelme is igaz, mert nekem az első öt japánból kettőt elvitt a macska a szemem láttára. Így ne hagyd cserben a kutyádat macskádat, stb.

Most búcsúzok, de most gyászban a blog. Ezt meg kell emésztenem. Megpróbálok optimista lenni, de nem megy.

 

Üdv- Donkey Hote 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr476721667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.