Élet a tyúkudvarban

Őszi napsugár

2014. október 13. 18:36 - Donkey Hote

Fénykép0798.jpg

Ez a cím nehogy azt higgyétek, hogy én vagyok ennyire szellemes. Ez egy könyv címe. A könyvet Ambrus Zoltán író írta. A könyvet nem olvastam csak mikor adtam a tyúkoknak enni eszembe jutott a könyv címe és az nap volt az ősz első napja. 

Így most ihlet szerint jöttek elsőnek a képek és aztán az írás. Vagyis nem nagyon örülök az ősznek, mert vége a nyárnak, de kell, hogy jöjjön a tavasz, a kotlósok, a keltetőgép és az újabb szaporulatok. Nagyon szeretem a tavaszt, de vége a "virágos nyárnak". 

Az ősznek is megvan a maga szépsége és általában ilyenkor jön rám az állatvásárlás. És persze ilyenkor mindig az a válasz "majd tavasszal". És ha tavasszal mondom "majd jövőre". Ilyenkor jön belőlem az akaraterő és ekkor jönnek a nagy civakodások.

Most nagyon kínai törpefürjek akarnék venni, selyemtyúkot és törpemalacot, amit házban lehet tartani. Azt legalább nem vágják le. Bár gondolom szeretnétek ti is sok mindent. De a malacról szó sem lehet és a másik kettő pedig "majd tavasszal..."

A mostani időjárást elnézve már az "Őszi napsugár" elment és jött helyette a szél meg az eső. De még mikor elhatároztam, akkor még a vénasszonyok nyara volt, de most már a vénasszonyok is letették a napszemüveget és ők is felvették a vastagabb ruhát. 

Gondolom sőt nem gondolom hanem tudom, hogy a tyúkok leállnak a tojásrakással és a fürjek is, és, hogy esni fog és kevesebbet lehetek kint és többet bent, de mivel nem lesz miről írjak a blogban, pedig időm lenne rá. 

De ilyen a sors. Most mennek a tyúkok egy négy hónapos szabadságra, hisz nekünk is diákoknak volt három hónap és a sok munka után meg tojás meg kotlás után csak tán megérdemelnek egy kis pihenést. Az ősszel jön a szőlőszüretelés, ami szerencsére minket elkerül mért csak a mezsgyébe van egy tő vadszőlő. A szüreten kívül van a tengeri szedés is.

Erre egy kicsit kitérnék. Én személy szerint ezért utálom az őszt. Eddig nem sok részét vettem ki a tengeri szedésnek, mert nekünk csak 18 árnyi kis földünk van. Ezt "postafődnek" nevezzük. Ezt mindig egy nap alatt a nagy és apa meg +-egy két napszámos seggrevágták. Most olyan kicsi volt a kóró, meg azért valljuk be a nagyi is öregedett, mert már ő sem mai csirke. 

Egy bácsival leszedettük traktorral. A nagyi iszonyúan boldog volt, hogy nem kell hajlongani meg minden. Le is szedte haza is hozta. Aztán jött a pokol. Negyvenöt zsák tengeri lett meg két tajga szemes. Ebből tíz zsákot csuházni is kelletett. 

Na de valahogy megbirkóztunk vele. Minden szépen és jól ment. Fel is szedtük. Nekünk egy ilyen MGGJ van. Ez egy MezőGazdasági GépJármű. Apa meg is mondta, hogy ezt sohasem fogja eladni. Azzal levittük a nagyihoz és ott is olyanféle "terroristái" vannak. De hagyjuk is mert csak felhúzom magam rajta. 

Na nálunk maradt nyolc zsák nagy és két zsák hulladék tengeri. Abból anya lefejtett öt zsákkal fejtővel. Aztán felpattant egy ötlet, hogy kéne venni egy tengeri morzsolót. Elsőnek keresztapával egyeztek meg, hogy mennek a piacra és ottan megnézi. 10.000 forintér volt. Na apának sikerült 5.500 megvennie. 

Na a szombati tornám meg is volt, mert egy háromnegyed óra alatt a három zsákot seggrevágtam. A nagyinak sem engedtem, hogy morzsoljon. A morzsoló a palántos ládámra lett felfogatva . Nagyon boldog vagyok, mert végre Mancitól megszkapáltam. Meg a gácsértól is Sanyitól. A nagyi elekzdte őket tömni. A kicsitől félt, hogy nem fogja bírni, így levágta. 

Nem sajnálom. Végre van a tyúkoknak két óránál több ideig tiszta vizük és nem csúfítják az így is hótra retkes és piszkos és lomos udvarunkat. A tyúkudvarban a rossz hűtőtől az ócskavasig minden van. 

Van egy meggyfám amit nagyon szeretek Cherrynek hívják. Őt a tyúkok is nagyon szeretik és én is a tyúkokat mikor tavasszal lelegelik a virágokat és ilyenkor extra nagy szárnyvágás szokott lenni. Az egyik képen ez a művészeti csoda is ott van. 

A fa egy öt literes vedernyit termett. Az én kis Picurom Isten nyugasztalja mindig vagyis minden tavasszal és nyáron meg az ősz elején ott aludt. Nagyon szeretett ott lenni, de a lányai, inkább a belsőtért szeretik nameg a legfelső üllőrudat. 

A tyúkok is túl vannak a vedléseken, már akinek sikerül tollasodnia, mert van az a hülye tápos picsa kopasznyakú, akit ki nem állok, és olyan kopasz és olyan kövér. Ha most Manci nem halt volna meg vagyis inkább nem vágták volna le, most ő lenne a fazékba. 

Még amiről nem szóltam semmit a szürke gyöngyi kakasomat elcseréltem egy fekete tojóra még a nyár elején és tökre más a tojása, mint a Krisztináé.

A feketét Katicának neveztem el, mert a bájával elvarázsolt, de egyben egy aranyos kis lény is, nagyon jópofa és nagyon szeretem. Most vagy ötven decibellel hangosabb az udvar és egy olyan száz méterre is elhallatszik a muzsikájuk. Katica nagyon hangos, hangosabb, mint Krisztina és még csak most sikerült beilleszkednie Ferrero, a fehér kakas mellé. 

Most már hárman vannak egy csapatban. Klárika és Majti között még mindig dúl az alamúr . A malacok csak henyélnek, röfögnek és esznek, a fürjek élvezik a frissen beszórt csuha és  szalma kombót. A tyúkok még mindig tojnak, meg még Margitka is tojt egy tojást, ezt onnan tudom, hogy megismerem a tojását. 

Fickó még mindig őrzi a házát és a hátsóudvart. Virslike még mindig szeret esténként ugatni egy csomót az ablakom alatt. És köszönöm én is jól vagyok. Alizék még mindig nem szültek meg. Az ősz meg már itt van. A lelkemben még mindig gyász van Baranka miatt. Meg most lett az őszi fűnyírás a fűnyíróval és apa az utcán sikeresen levágta a tyúkhúr raktáram 99,9%, a malacok megkapták a tyúkok itatóját forrázni és így iszonyatosan raplis vagyok.

De azért fő az optimizmus, mert 70 tyúknak kevés egy négyliteres fazék, hanem kell nekik egy tíz literes bödönalj. A kacsáknak régen az volt a fürösztő, de mivel a kacsáknak óni, így csakis csak a tyúkoké. lassan jön a halottak napja. Tudjátok nekem volt egy 72 éves dédmamám, akit két évesen vesztettem el. Nagyon okos, és nagyon értett a csirkékhez. Kár egy ilyen öregért és most milyen jó tanácsokat tudna adni.

Idén rengeteg halottam volt kezdve az osztályfőnökömmel egészen Barankáig. Nagyon nehéz év volt ez, de rengeteg erőt adott Isten, a családom, Virslike  és az állatok és most sodródok az árral, mert nem tudom, hogy milyen magkakasaim legyenek. Idén van miből válogatni szerencsére.

Mindenkinek kellemes őszt kívánok és sok diót (már akinek van diófája).Ezt a verset ötödikes koromban tanultam.

Kányádi Sándor: Kopár a fa

 

Kopár a fa
a ház előtt.
Eső veri
a háztetőt. 





 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr936738781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.