Élet a tyúkudvarban

Tamarin halála

2014. október 15. 19:28 - Donkey Hote


099.JPGHúúúúúúúúúúúú!

Nagyon kivagyok. Nem tudom, hogy mit csináljak. Sírjak vagy ami bennem van ordítsak. Az élet iszonyúan igazságtalan. Nem értem, hogy most miért pont én? Miért pont most? Most volt itt anyának a barátnőjének a pici fia, mert vigyáznunk kelletett rá. Egy pici kis gyerek.

Egy kicsi kis gyerek aki még csak most lesz három hónapos. Úgy szeretem, mintha az öcsém lenne. Jön anya haza tolja a babakocsit és benne volt Ábel, mert így hívják. Itt volt én meg mentem volna, hogy megnézzem a malacok vizét. Hát mikor megláttam, hogy Tamarin kimeredve fekszik a hátulsó udvar ajtó háta mögött egy ilyen hirtelen sokk lett a vége.

Aztán még élt. Mondta anya, mert bementem, hogy dugjunk bele egy Aszpirint, de már késő volt. El kelletett fogadnom vagyis el kell fogadnom, hogy Tamarin nem lesz vagyis nincs többé. Nagyon szerettem, szeretem és szeretni is fogom. Valahogy a hétköznapjaimon még mindig nem fogom fel, hogy meghalt.

Olyan nehéz és szívfacsaró látvány a régi képeket nézni és még most halt meg Baranka. Vele azért nem volt olyan erős a kötődés. Nem én költöttem, hanem más és nem én vigyáztam rá hanem más. De ez a kis ártatlan pára mit tett ennek a világnak. Semmit. Nagyon igazságtalan az élet.

Most már tudom, hogy miért nem járok templomba és nem is fogok egy darabig. Azt kijelenthetem. Valahogy nem jön az a számra, hogy köszönöm Istenem. De ha majd úgy érzem megyek. Még csak az kéne, hogy a családból legyen beteg, mert akkor mondani fogok egy két három szép imát. 

Már a rossz értelemben. Nagyon hiányzik. A temető telik. Ő a negyedik. Zsebpityi, Bella, Baranka és most jött Tamarin. Mindegyiket szeretem. Most mi lesz Virsli fog meghalni. Akkor többet ebben az életemben nem fogok menni templomba. Csak is csak káromkodás fogja elhagyni a számat.

De elég ebből a vallásból. Elég nekem ez nem kell még nekem az imákat mondani. De van egy jó hír is. Vettem két nyuszit. Majd, mint a malacoknál lesz róluk egy külön posztot. Nehéz azt elfogadni, hogy nem fog tojni egy tojást sem, nem lehet majd kotlóst én nem lesz több címke téve a blogban róla

De most ennyi máról. Majd még írok most ennyi. 

 

Békében nyugodjék Tamarin! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr576790407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.