Élet a tyúkudvarban

Tyúkban gazdag esztendőt!

2014. december 31. 16:41 - Donkey Hote

dscf2033.JPG

B.Ú.É.K minden KEDVES OLVASÓNAK!

Most is, mint mindig megpróbáltam néhány érdekes dologgal előrukkolni nektek. Rengeteget gondolkoztam, míg eszembe jutott, hogy kéne, írni a szilveszteri hagyományokról. Én is nagyon szeretem őket. De vágjunk is bele!

Kezdjük a koccintással. Mindenkinek ez egy berögzült szokás, hogyha valamit ünnepelünk, koccintunk annak az egészségére, aki az ünnepelt vagy itt jelen esetben az újévre. De ez pontosan honnan is ered, miből is az mára homály fedi, de történetek őrzik.

Rengeteg elmélet van (két oldalt olvastam el, mert hétfő este jutott az eszembe, és szinte semmi időm nem maradt rá) ebből az egyik, számomra szimpatikusabb, az a jogi helyekről származott elmélet. Ez arról szól, hogy régen nem tudtak sokan írni-olvasni ezért kézfogás és koccintással helyettesítették. 

Nem akartam még jobban beleásni magam a témába, de mégis megteszem. Régen nagyon könnyű volt megmérgezni az embereket, mivel tiszta víz nem volt olyan sok, ezért más itókát kerestek maguknak. Egyik kínálta a másikat. Ha elfogadta valaki a másiktól a poharat, akkor az azt jelentette, hogy megbízik benne.

Én ezt és a fenti históriákat egybekötöttnek tartom, mert másképp egy kiegyezésnél miért koccintottak volna, ha az egyik nem bízott volna meg a másikban. Tehát ha koccintasz gondolj arra, hogy honnan származik. 

Nem tudom, ti szoktatok-e, de mi szoktunk éjfél után virslit enni. Ennek szintén utánajártam. Elvileg, nem szabad szilveszterkor sem szárnyast, sem halat enni. Mivel nem mindenki engedheti meg magának, hogy disznót vágjon, ezért választották a disznóvirslit. Na nekünk nem is kéne virslit enni, mikor a két rohadék (bocsánat a csúnya szóért) itt turkál az udvaron. 

De lapozzunk. Szinte mindig pezsgővel koccintunk szilveszterkor. Régen, az 1600-as években mikor valamelyik szerzetes (a nevére nem emlékszem) véletlenül borból pezsgőt csinált (a szerencsétlenségének nagyon örülök, de jó, hogy ilyen liliputi volt). 

Évekig is erjesztették a palackokban, és a palackok nagy része szétrobbant. Akkor még rizset tettek a borba, és a bor újra forrni kezdett. Mikor újra kiforrt a pezsgő, a rizs gázossága miatt pezsegtek. Most vízbe bubit tesznek, felkeverik egy kis ízesítővel, aztán tesznek bele egy kis (szerintem azonosítatlan) szeszt, és nesze, kész a pezsgő. 

Akkor a kulákok engedhették meg maguknak, hogy pezsgőt igyanak. Ennek jegyében isszák a pezsgőt, hogy azok is gazdagok legyenek, mint azok az emberek, akik itták ezelőtt négyszáz évvel ezelőtt. Most már ízesítik az ízesítőkkel az eprestől, az almáson át, az erdei gyümölcsösig.

Na remélem sikerült előrukkoljak valami újdonsággal. Most ennyit a bulis részről, és most jöjjön a kívánós rész.

Ezzel a versel mindent kifejezek:

Fecske Csaba: Újévi köszöntő

Itt van már az új esztendő
Gazdag padlás, teli bendő
Kövér malac, pulyka, lúd
Hosszú kolbászt, kurta bút.

A kamrában száz zsák búza
Láb a csizmát el ne nyúzza
Teli legyen a fazék
Jusson nekem maradék.

Tojjék szaporán a tyúkjuk
Hogy a rántottát megunjuk
Sajtjuk legyen nagy, kerek
Hízzanak az egerek.

Na jó, egerek ne legyenek! Tyúkban gazdag esztendőt minden olvasónak! Ha koccintotok, koccintsatok az én egészségemre is! B.Ú.É.K! Az anyját, valamelyik bedobott egy petárdát, na léptem...

DH

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr617020479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péter Tóth 2014.12.31. 17:10:25

Szebbet, Jobbat és Boldogabbat kívánok neked!