Élet a tyúkudvarban

Boldog tyúkok- Virsli, nem szabad!

2015. január 23. 17:00 - Donkey Hote

Virsli, nem szabad! 

Úgy k.b. egész nap ezt kiabálom. Bevallom nagyon kiabálós emberből vagyok, és volt olyan nap, amikor be nem állt a szám (most sem hallgatok, sőt...). Nagyon be vagyok tojva, hogy szeretnek-e a tyúkok nálam lakni, vagy nem. Én nem tudom. Ha én kakas lennék, akkor... Akkor nem is tudnék erre a kérdésre válaszolni. 

Én nagyon szeretem őket. Mind az ötvenet. Mindegyiket ismerem, mindegyiket, pardon, majdnem mindegyiknek tudom az életkorát. Tudom, hogy a legöregebb olyan öt éves, míg a legfiatalabb, az meg olyan hat hónapos. Még oda éppen nem jutottam, hogy ők tojjanak, de a nyolc hónaposok már tojnak. 

A jércéből mind a kilenc tojik. Még Lujza is. Őneki még nem ismerem a tojását. Van olyan, amelyik nagyon jellegzetes tojást tojik. Azokét tudom. Bár két egyforma tojás nincs. Azért hasonlók igen. Úgy a tavalyi év utolsó két hete, és az idei év első hete alatt arra eszméltem, hogy a jércék tojnak. Kezdenek megdőlni a téli rekordok.

Miről is beszélek? Arról, hogy mostanában tízet is tojnak. Mi lesz, ha majd elkezd tojni mind a negyven jérce? Mindennap lesz vagy húsz tojás. Akkor majd remélem ,hogy a szüleim is belátják, hogy ezek nem ilyen fölösleges lények, akiket, csak a hülye fiúk (azaz én) tartja, szereti, s.t.b. 

Rengeteg tengerit esznek. A hombárból rossz nézni, ahogy a tengeri eltűnik. A malacok is sokat segítenek rajta. Már kezdek beletörődni. Mikor rájuk nézek, még mindig felélénkülnek azok az emlékek, amik még a tyúkgyilkosság előtt volt.

Még emlékszem, mikor a hasukat vakartam, és lefeküdtek. Úgyhogy ezek az emlékek segítettek nekik egy kicsit elfogadni a tényt. Nem akarok belőle ideológiát gyártani (mégis azt csinálok belőle), de én már csak ilyen vagyok. Szerintem ha ti is az én helyzetembe lennéket ideológiát gyártanátok. 

Na de hanyagoljuk a mese részt, és térjünk rá a témára. Ugye az előbbiekben már utaltam arra, hogy az én tyúkjaim boldogok-e? Hát szerintem is-is. Én nem lennék megelégedve, ha olyan szolgáltatásokat nyújtanának nekem, mint amilyet ők kapnak tőlem.

A tyúkólban hatvanan laknak. Sok a kakas, és amellett még van két malac is, ami zabálja az állományt. Azon kívül még nem jöhetnek előre, bár ha rajtam múlna spontán jöhetnének. Nem mehetnek ki a kertbe krumplibogarászni. Ez is egy hátrány. A család nagy része csak kihasználja őket.

Most erre kitérnék egy kicsit. Ha jól belegondoltok, akkor nekünk sem esne jól, ha mondjuk megvennének titeket, aztán mennétek rabszolgának, azután meg két kannibál spártai megenne titeket. Vegyük példának a fürjeket. Őket is egy ketrecbe zárjuk, és hat hónapnál tovább nem élhetnek. Ez olyan, mintha egy hat éves gyereket dolgoztatnánk, és aztán megennénk őket.

Sajnos ez rengeteg ember úgy istenigazából szarik rá. Ha meglát egy tyúkot, akkor ilyen két lábon járó csirkecombot látnak. Mivel tyúkos blogíró vagyok (ki gondolta volna), ezért szerencsére ismerek olyan embereket, akik a tyúkokat hobbiból, vagy csak fél haszonból tartja. Mindenki saját érdeke szerint.

Nekem a tyúkok nagyon fontos lények. 

Abba maradtunk, hogy miért nem kényelmes a tyúkudvarom, fojtatjuk. Még azért nem kényelmes, mert az udvaron sár van, meg latyak. Úgyhogy így ennyi a rossz. Most jöjjön a jó. 

Ha kakas lennék, azért szeretnék itt lakni, mert van egy jó gazdám (tudom, hogy te is ezt gondolod :P). A gazdám nagyon szeret minket. Na meg vannak nagy "jó bigék" a gazdi tyúkudvarában. A gazdám hombárján van egy lyuk. Ott mindig van "ingyen kaja", és annyit zabálhatok, amennyit én akarok. Ha beteg vagyok a gazdi valamilyen szírszar gyógyszerrel meggyógyít. 

Kapunk mindig friss zöldet, meg friss vizet. Meg az asszonyéknak vannak príma tojatóik is. Meg van egy csomó limlom, amin nagyon jó az asszonyokkal egy romantikus estét tartani. Olyan tele beggyel. Na remélem szerintetek is sikerült magam Marci kakas helyébe képzelni (ez olyan volt, mint az oviban).

Még az is azt támassza alá, hogy jó helyük van, mert tojnak, bár ezt már mondtam. És boldogok a papagájok is. Nikita letojt egy tojást. Nagyon meglepődtem. De már a boldogságom alábbhagyott, mikor nem akart ráülni a tojásaira

A két kopasznyakú a tojató ládában.

dscf2329.JPG

Engedjetek engem is! :D

dscf2330_-_copie.JPG

Na, engedj már! :O

dscf2333_-_copie.JPG

Na végre tojhatok! :D

dscf2334_-_copie.JPG

Azóta már tojatócsere volt. Már nem bírtam tétlenül nézni, hogy Virsli a napi tojások 75% megeszi. Ma a tizenkettő tojt. Abból négy az övé lett. Tegnap három tojást hoztam be a hétből. Tegnapelőtt egyet sem. Nagyon hátfájós vagyok, a hátamban az idegek hamar megunják a hajlongási pózt. 

Végül sikerült. Majd írok. Addig is olvassátok a blogot! 

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr607092457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.