Élet a tyúkudvarban

Japántyúkok szabadtartásban

2015. január 30. 17:00 - Donkey Hote

dscf2510.JPG

Rengeteg oldalon hallom, hogy a japántyúkok önállóak. Efelől nincs semmi kétségem. Nekem is csak úgy ni, ha úgy gondolják elkotlanak a kacsaól alá, vagy a fásszínben a lomok közepébe. Aztán meg kereshetem, hogy hol vannak.

Régen elkotlott egy japántyúkom, Sári, akit úgy képzeljetek el, mint most Zsuzsit, csak egy kicsit kisebb volt, és több volt benne a fehér. Kerestem, hogy hol van. Már beletörődtem, hogy meghalt, amikor egyszer hallom, hogy kotyog valamelyik japán. Azelőtt ültettem el Margitkát. Biztos az szállt le a fészkéről. Hát mikor megnézem, Sári volt az. Nagyon megörültem. Mikor megláttam, hogy visszamegy a fészkére, nagyon meglepődtem, hogy hová ment. A kacsaól alá. 

Kilenc tojáson ült. Egyszerre kellett volna költsön Margitkával. Sajnos akkor kellett menjek kirándulni, így nem tudtam kordában tartani a dolgokat. Anyáék meg hát hogy is fogalmazzak, nem nagyon foglalkoztak velük. Szerda este ültem fel a vonatra, és csütörtök reggelre Margitka alatt elkezdtek kelni a csibék. A kilenc csibéből öt maradt életben, a másik négy egy idegen kotlós számlájára írható, aki Margitka mellett kotlott meg. 

Ha itthon lettem volna, akkor valószínűleg Sárika alól is kikeltek volna a csibék. Alatta kilenc tojás volt. Mind a kilencben csibe volt. Költés előtt egy nappal, nem tudom mi, de arra késztette, hogy felálljon, és otthagyja a fészket. Ha ezt idejében észrevettem volna, akkor azok is kikelhettek volna. Utólag már nagyon bánom, de a fene sem gondolta volna. Aztán az ötből három csibe felnőtt. Kettőt abból a nagyi levágott, egy meg még mindig él, és virul. Ha nem haragszotok most már vége a nosztalgiának... :) 

Már mint mondtam nagyon önállóak, sokkal jobban, mint a tanyasi tyúkok. Ezeket nyugodtan kiengedheted a kertben, akár hetekig is kint hagyhatod őket, ha adsz nekik némi táplálékot, és éppen, egészségesen fog visszajönni. Talán ha kakassal engeded ki, akkor még kiscsibe is lesz. 

A japánok ilyen kemping jószágok. Folytatom a nosztalgiát. Margitka három csirkéje, ami túlélte az élet nehézségeit, nem voltak valami szelídek.

A Picur japántyúkom -az öregebbik- fenn lakott a meggyfa egyik ágán. Ezek hárman kint háltak vele. Azután Picur meghalt. Ők kinn maradtak. Nem számított nekik sem jégeső, sem semmi. Elneveztem őket Wild Csirkéknek. Ők alkották ezt az édeshármast. Aztán elcseréltem őket a nagyival Picurra, meg Sárikára. Ezek nem voltak a kedvencek között. A nagyi meg másképp nem adta volna ide. Ő is nagyon szerette Sáriékat. Úgyhogy így ő is boldog, mert az egyiket nagyon szereti (amelyiket még nem vágott le), és én is szeretem ezeket. 

Az egyik családtagnak rengeteg japánja volt. Felmentek a szalmabála tetejére, és ott költöttek. Mikor pakolásztak a szalmáknál (asszem új csűrt csináltak) a villával hullottak a japántojások. Mikor mentem hozzá látogatóba, egy egész ötliteres veder tele volt tojással. Margitka is tőle van. Tojás korában kaptam, és ő volt az egyetlen kikelő csibe. Nagyon remélem sokáig él még nálunk, és idén is fog költeni.

Az új japánokat (akik a képen vannak fent), azok közül is a kakast ütötte Pali. Kénytelen voltam bezárni őt, és a tyúkját egy nagyobb nyúlketrecbe. Éltek, éldegéltek, napi friss vizet, meg kukoricát kaptak. Kaptak be egy üllőrudat is, hogy mégse a ketrec alján kelljen aludniuk. Nagyon elvoltak, a tyúk ojt egy tojást, aztán megunta. Nem zavart különösképpen. Az ám igen, hogy egy fél négyzetméteren kell tengetniük az életük hátralévő részéből egy hetet, míg az öreg le lesz nyugdíjaztatva. Nagyon fog hiányozni. 

Most, épp édesapámmal arról beszéltünk, hogy már kedd este jöttek volna a tyúkkal, hogy adjam a kakast, mert a japánjai nem akarnak bemenni az ólba. A két kakassal bementek, de kakas nélkül nem akarnak, csak egy tornaóra erejéig, míg bezavarták őket.

A japánkakas azokhoz a családi barátokhoz kerülnek, akikről már beszéltem, de hogy hol, azt már nem tudom. Nekik volt japántyúk eladó, és adtam nekik egy japánkakast full ingyen adtam. Szívesen adtam, csak szabaduljak tőle. Most is ingyen adtam volna, csak vigyék, ha nem az öregről lenne szó. Meg, hogy most meghalt Klárika, kell egy kis vigasz. Elvileg tojnak. Nagyon remélem, hogy el fog kotlani. 

Már nincs sok hátra, hogy megszabaduljak tőle. Már csak a mai éjszaka, meg holnap néhány óra, és a japánok végre mehetnek hátra. Apropó hátramenetel. Mivel megsajnáltam őket, ezért asszem múlthét szombattól kezdve nappalra kitettem őket. Kedden meguntam, hogy egy fél órát kergetem a kakast (pedig félvak), ezért egyszerűen éjszaka kint hagytam őket.

Tele van az első udvarom (mint a hátsó, csak valamivel lájgtosabb) és feltalálják magukat. Végül a kakas a kerti grillsütő alsó polcát választotta, a tojóéra pedig még mindig nem jöttem rá. Minden nap olyan egy-három óra között kapnak enni, inni pedig ott van Virsli vizestálkája. Nagyon jól bírta őket, meg sem kergette őket semmit, mondjuk nem mintha nem fenyítettem volna meg két, száz méterre elhallatszó kiabálással. D amelyik kutya ugat, az nem harap.

Nagyon szeretnek itt lakni, bár Zsuzsi nem annyira, mert Peti elkezdett udvarolni Szintinek. Természetesen Szintit ridegen hagyja, vagyis nagyon remélem. Neki majd ha sikerül szerzek neki egy kakast. Joe is jól van, de azt vettem észre, hogy túl kicsi a gatyája. Úgyhogy ő marad a háremnél. 

Szerintem akinek van egy húsz négyzetméteres udvara nyugodtan beszerezhet néhány ilyen tyúkot. Meg ha inkább az ismertekéből szeretne, akkor írjon rám, és ha lesz úgy tojásom, akkor szívesen adok. Elég neki egy ól, meg tíz kiló tengeri (ami kitart olyan két-három hónapot), egy ól, ahol meghúzhatja magát, egy önetető és egy önitató, meg egy kis kartonládikó, amibe tojhat, és akár még profitot is termelhet. Sok szerencsét hozzá!

DH 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr527113283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.