Élet a tyúkudvarban

Kiscsibék

2015. május 01. 18:00 - Donkey Hote

Kikeltek a kiscsibék! 

Hát hol is kezdjem... Megvolt a nagy tojáslámpázás. Le voltam törve, mint a bilifüle. Sajnos csak hét Araucana tojás maradt a keltetőben, abból még kettő kérdőjeles volt. A Brahma tojásokból kiment három. Szóval tizenöt tojással maradtam a negyvenhét tojásból. 

Az Araucana tojásokon nem lepődtem meg, mert Chickambria figyelmeztetett, hogy nem várjak sok csibét, mert még nincs itt a párzási idő az Araucana fajtánál. 

Azután az idő valami borzasztó lassan vánszorgott, egy örökkévalóság volt az egész. De végül letelt. Kisebb-nagyobb problémák voltak a páramérővel, mert kiderült hogy a külső párát méri, nem a belsőt. A következő bökkenő az volt, hogy a tizennyolcadik nap helyett a tizenhatodik napon hagytam abba a forgatást. 

De túlvészelték. Eljött a szerdai nap. Ez volt a tizenkilencedik nap. Már kellett volna sipogjanak a tojásban. Semmi. Nagyon kivoltam. 

Eljött a csütörtök, azaz a huszadik nap. Reggel izgatottan nyitottam fel a keltetőt. Egy tojás megvolt pattanva. Egyben pedig sipogott. Aznap pokol volt a suli. Mikor hazaértem semmi érdekes nem történt. Este sem. Már kezdtem beletörődni, hogy nem lesz egy Araucana csibe sem.

Pénteken, a huszonegyedik napon nagy meglepetés várt. Felnyitottam reggel a keltetőt és két kis vizes Araucana csibe volt a tálcán. Nagyon örültem nekik. Miután hazaértem már négy csibe volt. Három Araucana és egy Szinti gyerek.

dscf4123_1.JPG

A négy Araucana csibe, az ötödik még a tojásban, de már kifelé készülve...

dscf4125.JPG

A két Araucana pici már fel volt száradva, de még anya nem hozta a dobozt nekik így kreatívnak kellett lennem. Kint dolgom volt, és hát nem nagyon mertem bennhagyni őket a keltetőbe a többi tojás érdekéért. A piciket betettem a nadrágom zsebébe.

Aznap estére az összes csibe kikelt, aki ki akart. Magic egy csibéje nem élte túl a tojásgörgetéseket. Láttam Magic első gyerekének a születését. És azzal így ezzel el is telt a pénteki nap.

Szombaton reggel mentünk vásárolni, visszafelé beugrottunk egy second hand  boltban. Egy macskakosár egyből a szemem elé került. Á, ezt meg kellett vegyem a piciknek. Nagyon élvezték az új helyet. Az első négy napot a szobámban voltak, de a táp szaga már orrfacsaró volt. Így kiköltöztek az ebédlőbe. 

Vasárnap reggelre egy kis pici Szinti gyerek elpusztult, mert szegény köldökfertőzést kapott. Egy nagyon szép, a legnagyobb pici. Na mindegy. Túlvészeltem. 

Szombaton reggel az egyik Araucana pici valami borzasztó sipogásba kezdett. Kénytelen voltam bevinni magam mellé az ágyba. Eltévéztünk egy picit vele. Azután ugye mentünk bevásárolni. 

Az Araucana picik nagyon szelíd, kedves és intelligens állatok. Ha beszélek nekik válaszolnak. Szeretnek a hasamon aludni, tévézni, és csirkés videókat nézni. Mint ahogy én is... Lassan kezdek némi hasonlóságot felfedezni a csibék és jómagam között. 

Ma, mikor írok, már hat naposak és valami borzasztó gyors fejlődésbe kezdtek. Napról napra egyre jobban megszerettem őket. Remélem ők is engem. Remélem még jó pár évet tölthetek velük. A színük nagyon érdekes, a pofaszakálluk isteni. Az egyik néninek nagyon tetszettek a szemei, mert olyanok, mintha tussal lennének kihúzva. Nekem mind tetszik. Az első képre ráklikkelve még rengeteg fotót fogtok találni.

 Ilyenek a kiscsibék most, egy hetesen: Szintúgy klikk a képre!

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr997398534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.