Élet a tyúkudvarban

Japánék

2015. május 19. 14:00 - Donkey Hote

A kedves kis japántyúkjaim, kakaskáim köszönik jól vannak. Már aki. De azért tojnak. De inkább tojtak. De azért már kitojták magukat.

Sajnos kb. két hete Margit elpusztult. Nagyon érdekes halála volt. Még a halála napján tojt. Azután meg már holtan találtam. Azt hittem, hogy összeesek. Ilyet sem láttam még. De legalább nem szenvedett sokáig. Ilyenkor saját magamat szidom. De sajnos semmit nem tehettem vele. 

De haladjunk tovább. Ugye Sári kotlott. Csak múlt időben. Valami borzasztó kotlós volt, kitaposta és kiette a piciket a tojásból. Egy rémálom volt az egész. Na mindegy. Végül betettem a megmaradt három ép tojást és mind a három kikelt. De én, Bálám szamara, miért nem bírtam betenni a tojásokat hamarabb. Ez az év valami borzasztó szar volt. 

De azután jött az öröm az ürömben. A japánok szorgosan tojták a tojásokat. Mire oda került a sor, már 13 tojás lett hét nap alatt. Volt, mikor egymást ütötték a tojóhelyért. A kis Miokó M. és Zsuzsi kiváló tojóknak bizonyultak. Bár anno Picur és Sári többet tojtak.

Malvi is elkezdett tojni. Azt hittem, hogy meddő, de tévedtem. Ott voltam az első tojásának a letojásánál. Nagyon izgalmas volt. És meglepő is, mert nagyon vad. De hagyta, hogy ott legyek. Képek is készültek. De az nem most volt. Kb. egy hónapja. Azóta öt tojást tojt. 

A kis Tina is jól van, köszöni szépen. Őtőle két tojásom volt. Az elsőt azután eltörtem és maradtam egyel. Sajnos ő megette a tojásokat, amit tojt, de nem vádolom. Mivel Margit lánya. Ő is hordozza Margit génjeit. Ő is nagyon vad, szerencsére képet is sikerült csináljak róla. 

A következő Majti. Ő az én kisfiam. Imádom, bár ő is vad. Nem valami szelíd teremtés. De nagyon szép. Régebben szeretett kint lenni a kertben, de bevetettük és ezért levágtam a szárnyát. Most a szárnyvágást úgy értsed, hogy az evezőtollakat.

Tóni és Peti is jól van. Peti vak, de jó kakas. Tóni egy igazi egyéniség. Nagyon szeretni való. Őneki is csak a szája nagy. Ő nem nagyon vesz részt a tyúkoknál, de azért néha rápattan az egyikre. Ő nagyon kicsi. Kb. tíz centi magas.

Ma egy hetesek naposak az új japáncsibék. Egy keverék tyúkom, a Fruzsi, elkotlott. Mint már mondtam 13 tojás összegyűlt. Szerettem volna még japánokat. 

A tyúkólban volt egy kék fazék szalmával azoknak a tyúkoknak, akik vagy túl nehéz egyéniség, vagy nincs helye fent, a tojatóban. Fruzsi fel tojt, ott is kotlott el. Úgyhogy alápakoltam a 13 tojást, betettem a fazékba és letakartam egy fekete almás ládával. 

Ott kotlott a tojató alatt. Az utolsó percig le volt fedve. A 8. napon meglámpáztam a tojásokat. Egy Malvi tojás esett ki, egy nagyobb. Így maradtam 12 szemes tojással. 

Azután egy kis gond akadt a memóriával és a matekkel. Négy nappal elszámoltam magam. Egy reggel anyának kellett letegye a kotlóst. Hívott telefonon. El nem tudtam képzelni, hogy óra előtt három perccel felhív és mi a baj. Hát mondja, hogy Fruzsi alatt kelnek a csibék. Engem a szívbaj környékezett. 

Na, az a nap pokol volt. Aznap, azaz szerdán csak egy kis barna kelt ki a Zsuzsi tojásából. Másnap reggelre még öt pici lett. Így lettek hatan. Délutánra kikelt az összes, kivéve egy kis Margit gyereket, aki a kezemben született. Egy kis fekete babos lett. Nem nagyon díjaztam, de jó az.

Miokótól nagyon pici csibék keltek, de Margittól még kisebbek. Lett mindenféle színű, lesz majd sok kis Miokó. Tinának is lett egy gyereke, de hogy melyik az, ne kérdezd. Szerintem egy kis fekete lett az. Zsuzsitól csak egy kis fekete babos lett. De nem baj. Van belőlük elég. 

A nagyobb csibéim is jól vannak. Sári picinyeivel együtt. Most a Brahma-házban laknak. Már Picur károg, meg már tojik is, szóval kihajítottam onnan.

Fogalmam sincs, hogy mi viszi rá, hogy Virsli orra alá tojjon Ha keresne magának valami jó búvóhelyet, akkor talán még meg sem találnám... De nem is keresném.

Apropó Brahmák. Lett két új jövevény. Egy kakas és egy tyúk. A kacsalóban laknak és raklapból csináltam nekik egy kis karámot. Elvannak a nagy japán csibékkel. 

Az első nap Picur terrorban tartotta az öt kilogrammos Brahmákat. Az ólból sem mertek kijönni. Teljesen rám voltak utalva. Egy kis darát vittem be az ólba, mert Picur kinn volt a nagyokkal. 

Az új picik. (több képért klikk a fekete-fehér képikonra) 

A nagyobbik japánjaim. Sajnos csak két rendes lett. De abból is egy tyúk, egy kakas, így a kakast elajándékozom, mert Zsuzsi gyereke és nem szeretnék beltenyészetet.

A nagy japánok:

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr357436070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.