Élet a tyúkudvarban

Hote és a tyúkok

2015. szeptember 11. 09:30 - Donkey Hote

116 poszt után szerintem már megérdemlek egy posztot, ami magam és tyúkjaim közötti viszonyról, (számotokra vicces) sztorikról és egy pici megismerkedésről szóljon. Kezdjük az ismerkedéssel.

Vass Dávidnak hívnak és berögzült tyúkimádó vagyok. Szerintem a külvilág (és a saját családom) zizinek néz, mert nekem nem jelent gondot, ha egy csirkével kell aludnom, vagy virrasztanom. 

Talán a nagymamáim döbbentettek rá arra, hogy mennyire fontosak és szépek a tyúkok és mennyire különös és boldog érzés az, hogyha a tojást egy belső erő töri fel, ami egy új élet sarja és ugye ebben a te kezed is benne van jobb esetben.

Az első kotlósaim nagyon jó anyák voltak. Nyolc éves koromban ültettük meg apával az első kotlóst, ami tényleg közös volt, és én is részt vettem benne. Az első kotlósaim piros és sötétkék-kendermagosak voltak. 

A pirosat a nagyitól kaptam, 17 tojással. Nagyon fura volt, mélységes tiszteletet éreztem iránta, hisz ő is egy anyuka. Bár szerintem eléggé megcsodálnánk egy tizennégyes ikreket szülő kismamát. 

A másik kotlós alá 15 tojást tettünk. Ő itt kotlott meg, a Timi Chan nevet kapta. Ő csak öt kiscsibét költött ki, mind rendes kendermagos volt. 

A piros alól mindig kiszedtük a csibéket és lámpa alá tettük, a konyhában voltak. Lett egy kopasznyakú is, amiből fehér kakas lett és már a sorsára nem emlékszem. 

A piros kotlóssal tettük le a csibéket, apával eszkábáltunk egy faládát, ami még mindig megvan és használatban van, bár picit át lett módosítva. A ládát a konyhába vittük be, anya nagyon ki volt akadva, arra emlékszem. De szépen felnőttek. 

Belőlük maradt meg egy tyúk, amit biztosra tudok, ő a nagy fekete. Őrá nagyon büszke vagyok. Sajnos a kotlósok már nem élnek. A Timi meghalt még a kotlása után pár héttel, a piros pedig azutáni két évben kacsákat keltetett nagy sikerrel. 

Az utolsó keltetése 2011-ben volt. Akkor kétszer kotlott meg, majd az év őszén elpusztult, mert egy tályog nőtt a combjára. Arra emlékszem, és arra is, hogy a nagyi vállán sírtam a tyúkhalál miatt. 

De az még semmi a következőkben. Rengeteg halál volt, ezért már nagyon edzett vagyok, bár a szeretett csirkéimért nagyon jókat tudok ám sírni. 

Azután teltek az évek. Én akkora már a népies dolgát értettem. A kotlósaim nagyon jól költöttek, bár volt pár, amelyik repülj pávát játszott a harmadik nap, de a jól ülők nagyon nagy kincsek voltak. Sajnos már elfogytak az életünkből. Most nem is tudnék jó kotlósokat mondani, mert a régiek mind elvesztek. 

Bár a fiatalok, még szinte jércék, nagyon jól kotlottak, őket kiemelném. 

Azután eljutottunk a 2015-ös évre, amikor már tényleg extrém dolgok történtek. Az elsők talán Picurék voltak, akik az ágyam mellett aludtak, mert még hideg volt kint és nappal a konyhában laktak. Ők is szépek már nagyon. 

Azután jöttek az araucanak. A második nap a Jennat felhoztam az ágyamba, mert nagyon sipogott szegény. Ők sokáig itt laktak. Rajtam mászkáltak. Azután jött a második csapat, ott volt pár meglepetéses dolog, amit nem nagyon fejtegetnék, ha nem gond.

A múlt héten fürj szállodát játszottam, mert egy fürjet a gaz fácán (szerencsére már csak egy van) elpáholt, sajnos nem élte túl. De egy csomó ürüléket maga után hagyott (mintha azzal szívatott volna, mert egybe engedtem őket), mit négykézláb súroltam föl a padlóról. 

Most is szállodásdit játszok, mert két új japán csibe kelt ki a nagyinál és a nyakamba varrta őket, mert nála idén nem nagyon jönnek össze a dolgok, sajnos. Két csibét egyedül nevelni nem fogok, mert százszor annyit kell robotolni és éjszakázni, mint ötvenszer ennyivel. 

Sári drága bevállalta őket. Bár ő gyöngyösöket nevelt, de egy héttel ezelőtt megváltoztak a dolgok. Kivettem tőlük. Már két hónapja kotlik, nem tudom, hogy megfogja-e viselni. Már károg is, de a csibékkel elvan. Az első nap úgy kezelte őket, mint a hónaposokat, de nincs nagy gond velük.

Azért voltak virrasztós dolgok is, persze valamelyik iskolaidőben, de szerencsére hétvégére esett... Az első virrasztás június 5-ke este volt, amikor a zöld tojásokból kitörő erők megszerettek volna ismerkedni a külvilággal. 

A második éjszakázás a fürjek kelésénél volt. Sajnos Zsuzsi éjszaka is költött. Négy órakor bealudtam, mert már nem bírtam tovább. Azután jött a kelések java, így elég sok fürjecskének az élet szó pár percet jelentett. 

Persze lelki vívódások, csalódások és padlóra kerülések is voltak ezalatt a hat-hét év alatt. Nem hiszek a jóslásban, a babonában, sem a szerencsében, de mégis fura az, hogy a kedvencek hullanak el többek között. Sajnos ilyenkor a padlóm vagyok és nagyon nehéz újrakezdeni. 

Talán segítség nélkül ez nem jött volna össze. Főleg az araucana, mert ott teljes meggondolás nélkül vetettem bele magam és Chickambria rengeteget segített. Báldy is rengeteget, az ő szakértelme is nagyon kellett. 

Találtam egy gyerekkori képet, amin én vagyok kb. három évesen és egy kotlós csibékkel... 

dscf2119_1.JPG

Most Ti jösztök!

Meséljetek, hogy nálatok hol kezdődött a tyúkosdi!

Milyen bökkenök jöttek közben?

DH

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr607760082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2015.11.22. 20:24:58

Mindig őrzöd őket keléskor? Én csak reggelente megnézem, hogy hány kelt ki. Ha már egy kikelt, csak a tojáshéjat szedem ki a kotlós alól. A japánok kidobják a tojást, ha már reménytelen a dolog, Pár napig békén hagyom őket, aztán kimehetnek a járókába.

Egyszer hoztam be csibéket, mert akkor még nem tudtam, hogy a kidobott tojásból már semmi nem fog kikelni. A fiam felvitte a laptopja mellé melegedni a kikelteket, és szegény kotlóst kényszerítettem, hogy üljön még egy kicsit a tojásokon. A kotlós ideges volt, a csibék zavartak, a család nem örült a bent lévő csibéknek. Úgyhogy másnap feltörtem a maradék tojásokat, vagy semmi nem volt bennük, vagy elpusztult csibe. Visszaadtam a kotlósnak a csibéit, és megfogadtam, hogy többet nem erőszakoskodok. Jobban tudják ők, hogy meddig kell ülni a tojásokon...

Donkey Hote 2015.11.22. 21:37:59

@zellerlevél: Nálunk a tojás kidobósdit én végzem... Meglámpázom a tojásokat a 8., illetve a 16. napon és így szinte 100%-ban kiszűröm az olyan tojásokat, amikből nem lesz csibe. Az utolsó lámpázás és a kelés indulásakor eltelő 5 nap alatt max. 1 csibe hal el a tojásban. Kiszűröm a nem szemes tojásokat, elkerülve a "bombarobbanást". Hát, megmondom őszintén, egyszer megnézem a csibéket reggel suli előtt, azután megnézem, amikor hazaértem, meg még vagy háromszor napközben. Miért jó ez? Olykor a kotlósok olyan helyeken kotlanak meg, ahol a patkány, vagy az ami elviheti őket. Amellett olykor a kotlós is megtapos egy-kettőt, ami esélyét ezzel csökkentem, ha kiveszem a csibéket alóla. De ezt csak akkor teszem, ha szükségét látom. Másképp a kotlóst a csibéivel hagyom. Ha marad meg tojás a kotlós alatt, azt megrázom, meglámpázom, meleg vízbe teszem és így kész a diagnózis... :D Ha egy aprócska életjelet is észreveszek a tojásban, akkor vagy visszateszem a kotlós alá, vagy beindítom a keltetőt és majd ha este kel ki a csibe, akkor vizesen, ha pedig nappal, akkor majd este, felszáradás után, helyezem be a kotlós alá. Miért is este? Mert olyankor nyugodt a kotlós is és a csibék is alszanak és a csibe átveszi az éjszaka során a testvérei illetve az anyja szagát és mindenki a csapat teljes jogú tágjának fogja kezelni.