Élet a tyúkudvarban

Araucana picik - október

2016. december 05. 16:00 - Donkey Hote

Araucana famíliám nagyon szépen gyarapszik, növekszik, erősödik. Tojni most nem tojnak, gazdit kicsinálva vele. Már rég írtam a baromfiudvaromról, idejét érzetem...

A mindenre elszánt Tempike (alias Temperance) arra döntött, hogy márpedig ő kotlani fog. Nem akar, egyenesen kijelentette, hogy fog. Márpedig neki tojás kell. Márpedig a gazdi kivette a kakast a lányok közül, mert egy újat akart beszerezni és azt akarta, hogy a lányok egy kicsit élvezzék az életet.

14924146_1253725418082101_1749521985_o.jpg

Nem volt mit tenni, egy másik kakast tettem be (szintén araucana) aki egy hét után nagyon jól remekelt. A lányok (feltehetően kanihiány miatt) nem ellenkeztek, engedtek a csábításnak.

Közben egy tanyasi tyúkom is megült, gondoltam, teszek alá pár araucana tojást, hadd üljön, sosem tudhatom, mikor lesz szükségem rá. A tojások a kakas kivétele után lettek tojva, de arra nem gondoltam, hogy baj is lehet belőle.

Talán isteni sugallat volt, hogy meglámpázzam őket, mielőtt a földön landoltak volna. Nagyon meglepődtem, mikor egy a kezembe akadt: Basszus, ez fias... Alatta hagytam.15300519_1293823440738965_683472930_n.jpg

Tempi úgy ült, mint a kisangyal. Tíz tojást kapott, nagyon örült nekik. Sajnos a tanyasi fel-fel állt, így áttettem azt is Tempike alá. A tojás egy héttel hamarabb kelt, mint a többi tíz (kilenc meg volt termékenyítve), így vissza a tanyasihoz.

Eljött a kelés napja. Mire észbe kaptam, a kotlós kettőt megnyomott. Az egyik a kezemben vérzett el, nagyon rossz volt eltemetni őt. A maradék hat tojást bevittem a keltetőbe. Egy nem élte túl az akciót, a maradék öt kikelt.

15301312_1293822947405681_1799593560_n.jpg

Másnap este vittem ki Tempi alá a kicsiket, reggel mire kimentem megetetni őket suli előtt, sajnos elkezdte őket ütni. Az egyik füléből folyt a vér, szemét alvadt vér fedte. Behoztam őket, de a buszom már ment így megetettem őket és már húztam is el.

Hazaérve ők voltak az elsők, a kicsike még élt. Egy másiknál mikor kelt túl sokáig hagytam nyitva a keltetőt, megfázott és meghalt. A kis beteg küzdött. Gyors kimostam a szemét, illetve a fülét hidrogén-peroxiddal, majd jódos vattával megtörölgettem. A szemeit bekentem kamillateával. Egy hét után rendbe lett.

15328167_1294414977346478_1359859413_n.jpg

Azután a szobámban nevelkedtek, majd a nappaliban. Most a fürjház ad nekik menedéket nappalra, éjszakára egy kosárban a kazánházban alszanak. A kis beteg azonban továbbra is a legkisebb maradt.

Ma másfél hónaposak. Nagyon szépek, ahogy nézem: két kakas, illetve három jérce. A koránkelő fekete lett, egyedüli. Ő a fekete bárány a csapatban.

Mi az eset tanulsága? Bízd a természetre és cselekedj megfontoltan.

15282002_1294413517346624_33205438_n.jpg

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr912017713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.