Élet a tyúkudvarban

Lúdtartás Nils Holgersson szellemében

2017. január 06. 15:00 - Donkey Hote

Idén belevetettem magam a lúdtartásba. Tapasztalat híján, elég érdekes volt, néha tanácstalanul kellett döntéseket hozni, ami azért nem volt egyszerű. Szerencsémre van nekem két nagyikám, akik próbálkoztak a jó útra terelni eme makacs természetet.

Már maga a keltetés egy kész tortura, mert annyi dologra kell odafigyelni, hogy az borzadály. Ezért is lett az, hogy a kilenc tojásból csak kettő kelt ki, de az elejétől kezdve ehhez a két tojáshoz fűztem a legtöbb reményt.13487327_1120875728033738_1327863716_n.jpg

Na de a keltetés más téma... Kikeltek a kisludak. Elég tudatlanul álltam a dologhoz. A neten olvastam, hogy egy kiskacsa kikelése után azt a lényt gondolja anyjának, amit a legelőször meglát. Hát ez a ludaknál sincs másképp.

Az első pár napban alig esznek, de a víz utáni vágy máris nagy. Én indítótápot adtam nekik, csirkéknek valót, nem gondolva, hogy ezen a sivár világon akad ludaknak való táp is. Egy kisebb margarinos köcsögöt kaptak itatónak, bele egy nagy kővel, hogy ne tudjanak benne hancúrozni, meg ne tudják kiborítani.13442206_635884226559459_3091662743779774860_n.jpg

A hőre a ludak nagyon érzékenyek. Egy hatvanwattos égőt tettem nekik, de így is harmincöt fok feletti volt a hőmérsékelt. Ezt az első héten megtartottam, majd fokozatosan emeltem felfelé a lámpát, majd kicseréltem az égőt negyvenwattosra.

A nagyik állandóan mondták, hogy csínján a táppal, mert ha a lúd lehízik, megfájdul a lába. A második héten vágtam nekik csalánt (sikeresen belevágtam a baltát az ujjamba, így elvoltam vele), felkevertem táppal. Csak próbaképp, hogy eszik-e. Egy picit óvakodtak tőle, de azután belevetették magukat és bepusztították mind.

13450100_636335769847638_6301547472473298399_n.jpg

A két kicsi szépen nőtt. Ha elmentem tőlük sipítottak, mivel én voltam a kotlós, így mikor épp nem ettek, csobbantak, vagy aludtak, utánam járkáltak fel-alá a házba, illetve az udvarban.

Mikor eltelt a második hét és már rászoktattam őket a csalánra, átváltottunk granulátumról keverős tápra. A ludak alaptápláléka a zöldnövények. Ezért kellett hamar áttérni a zöldalapú táplálékra. Hamar megszokták a dara ízét, állagát. Hangosan vártak, ha etetésről volt szó.13569850_1135143849940259_1403373444_o.jpg

Eltelt az első három hét. Mivel nekem volt öt nagyobb kisludam (pontosan egy hónap különbséggel) így ők már vígan legelésztek az utcán, az árokparton. A két kis csalafinta majom is ki akart menni, hát kivittem őket. Persze csak szülői felügyelettel, hisz kisgyereket nem engedünk utcára egyedül.

Féltek a kocsiktól, a néniktől, a bácsiktól. Ha megláttak valami mozgó dolgot, egyből a hátam mögé bújtak. A füvet majd csak a második, harmadik alkalommal kezdték el majszolni, addig csak úgy nézelődni, ismerkedni mentünk ki.13646808_1135134459941198_788751672_o.jpg

A hatodik hétre teljesen leszoktattam őket a tápról. Már akartam volna összeszoktatni őket a nagyokkal. Mikor kint legelésztek, mindig elkergették őket. Annyira szar érzés volt látni, hogy a nagyok lenézik a kicsiket. Mikor este elkiabáltam magam: Bibiii-bibiii!, egyből rohantak, és utánuk a nagyok.

Így ment ez még egy hétig. Azután kint hagytam őket, ládájukat kidobtam a kazánházból. Eleinte hiányoltak, de hamar megszokták az új rendet. A nagyok is rájöttek, hogy ezek is ludak, a második hónapra összebarátkoztak, gazdi nagy örömére. Hamar összeszokott a család.15936048_1333139133474062_482850041_n.jpg

Naponta mentek ki legelni, egy kis tavat is ástam nekik a kertben, hadd élvezzék azt, ami kijár nekik. A darás, apróra vágott csalánról a harmadik hónapra leszoktattam a bandát, így naponta legeltek két órát, meg amellett kaptak a kertből gazt is. Persze a szemes takarmányból sem szenvedtek hiányt.

Így telt az idő... Annyira szépen nőttek. Sajnos a fajtájukra nem jöttem rá, mert egy helyről vannak, de nagyon különböznek. Ámbár mindegyik bütykös, de van, akinek van dísz a nyakán és van, akinek nincs. De nekem mindegy. Annyira szépek. És picik. Az átlag lúdhoz képest picik. Hangjuk éles, sipítós.

15910050_1333139076807401_1242546897_n.jpg

Nemüket tekintve, kiváló az arány. A hétből kettő gúnár, öt tojó. Tökéletes arány a szaporításhoz. Szeretnek gágogni, hisztizni, legelni, csobbanni.

A nagyok közül egy gúnár lett, az nagyobb is valamennyivel, mint a kisebbik. Ő a Kákalaki Akka nevet kapta. A kisebbik Orbit. A négy nagyobbik tojó nevei: Pelyhes, Ingrid, Siri és Szépszárnyú. A kisebbik tojó Buborék.

15878667_1333139106807398_471668308_n.jpg

(Az utolsó három képnél a kontraszt picit meg van buherálva.)

Mindkét gúnárom elkezdte a dolgát Ez egy külön rituálé. A gúnár felvesz egy falat kaját a csőrébe, elkezdi a földre pakolgatni, nyújtani a nyakát, majd ezt a tojó is elkezdi, jelezve, hogy kívánja a gúnár "jelenlétét".

Már alig várom az első lúdtojást és az első saját lúdcsemetét. Jövőre több tapasztalattal vágok neki a keltetésnek.

DH

2 komment
Címkék: ludak lúdtartás

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr7512054175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2017.01.06. 19:36:44

Jó nagy fába vágtad a fejszédet... :)

Tojásért, vagy húsért tartod őket?