Sovány csirkék: bélférgesség

2021. augusztus 18. 15:00 - Donkey Hote

A tyúkok testét rengeteg parazita csapolhatja nap mint nap. Általában ezt észre sem vesszük, az evolúció tökéletes túlélőkké formálta őket. Azonban a bojlerek súlygyarapodására és a tojótyúkok termelésére jelentős hatást gyakorol támadásuk, s míg szemmel látható kárt nem okoznak, nem szerzünk tudomást jelenlétükről.

A bélférgek a megtámadott csirke bélcsatornájában ténykednek, minek okán nehéz őket azonosítani. Mára számtalan fajuk élősködik, amikre egyes féreghajtók hatástalanok lehetnek. Érdemes a lehető legtöbb információt megtudni róluk, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. E bejegyzés megírásakor legfőképp ezt tűztem ki célul.

Fonálféreg, galandféreg

Egy 2011-es kutatás során hétszázötven szabadtartású tyúk bélféreg-fertőzését vizsgálták Németországban. A tudósok arra a konklúzióra jutottak, hogy a vizsgált madarak mintegy 99%-a szenvedett férgességben, illetve nyáron picivel nagyobb a paraziták száma a baromfikban mint télen. A megfertőzöttek 99,4% volt fonálférgek, míg 24,9% galandférgek áldozata. Nyáron a haszonállatok mintegy 59,2%-ban volt legalább három fajta élősködő, télen ez 46,8%-ra csökkent.

Három nagy csoportba soroljuk a féregalakúakat, ebből e két típus élősködik a tyúkokban. Anatómiai és szaporodási különbség rejlik közöttük, példaként, a fonálférgek nagyon ritkán rendelkeznek köztes gazdával (némelykor földigiliszta), míg a galandférgekre ez hatványozottan jellemző (házilégy, hangya, termesz, csótány, házicsiga, meztelen csiga). Közös elem, hogy a tojások az ürülék útján távoznak.

Az Ascaridia galli egy fonálféreg, a leggyakoribb a bélférgek közül. A vékonybélben tanyázik. A pete az ürülékből az ivóvízen és a takarmányon keresztül az állat emésztőrendszerébe jut, ahol negyven-ötven nap alatt teljesen kifejlődik. Mérete ekkorra három és tizenkét centiméter közötti. Esetenként a földigiliszta vektorként szolgál.

Az általa okozott egészségügyi problémák a következők: az anémia, a kóros soványság, az étvágytalanság, a hasmenés, a bágyadtság, a borzas tollazat és a lógó szárnyak, ritkán bélelzáródás. Felnőtt állományban tömegvesztés és visszaesett tojáshozam figyelhető meg.

Kép forrása: pdfpills.com

A Heterakis gallinarum legfőképp a pulykákat érinti, de gyakran a csirkékben is előfordul. Noha enyhébb tüneteket produkál, mint az A. galli, de a histomoniasis vagy angolosan black head disease nevű betegség okozóját hordozhatja. Ez a kór az elmúlt században komoly kárt okozott, napjainkra valamennyire visszaszorult.

A fertőződés mechanizmusa egybevág az A. galli-nál leírtakkal, viszont a földigiliszta mint köztes gazda nagyobb valószínűséggel szerepet játszik. Mérete nem haladja meg a másfél centimétert, a szaporodási kort három-négy hét alatt éri el. A tojóállományban – elburjánzva, egymagában – tojáscsökkenést idéz elő.

A Capillaria spp. családba tartozó fonálférgek a harmadik leggyakoribbak, amik a csirkék bélcsatornáját támadják. A megfertőződés változatos, történhet direkt módon, vagy köztes gazdán (földigilisztán) keresztül. A teljesen kifejlett állapotot három-négy hét alatt érik el. Méretük fajtánként más és más. Az A. galli-ra hajazó tüneteket produkálnak.

A galandférgek közé sorolható a Choanotaenia infundibulum, a Davainea proglottina és a Raillietina spp család. A Ch. infundibulum petéi az ürülékben maradnak, ahonnan a házilegyek, a hangyák és a termeszek elfogyasztják, s a rovarokban megindul a lárvák fejlődése.

A D. proglottina és a Raillietina spp. egy szelvénybe gyűjti a tojásokat, amit leszakít magáról, és az ürülékkel a környezetbe juttatja. Az alomból ezt megeszik a bogarak. A szelvény képes a helyváltoztatásra, felmászik a növényzetre, ahol a csigák és a hangyák elfogyasztják. A vektorok megdézsmálásával az addigra kifejlődött lárva a tyúk bélcsatornájába érkezik, s elkezdi az élősködést.

A legnagyobb pusztításra a Rallietina spp. képes, három képviselője (R. cesticillus, R. echinobothrida, R.tetragona) elterjedt. Két-három hét alatt érik el az öt-harminc centiméteres hosszúságot. A fiatal madarakban anémiát, bágyadtságot, a fejlődésben visszaesést, hasmenést, bélgyulladást és vérzést okoznak, míg a tojóállományokban súlyvesztés és csökkent tojástermelés észlelhető.

Összegzésképp, a bélférgesség egyértelmű jele az, hogy a csirkék napi takarmányfelvétele szemmel láthatóan ingadozik, és noha egyes napokon rengeteget esznek, mégis rettentően soványak.

Kép forrása: pdfpills.com

Féreghajtás

Az elmúlt évszázadban az állatgyógyászati termékek ára sokkal nagyobb volt, mint manapság, és a beszerzésük nehézkesebbnek bizonyult. A magyar ember mindig feltalálja magát, az akkori tyúkászok számos technikát kidolgoztak a férgek elpusztítására. Mára ezek elavultak és kevésbé hatékonyak a modern féreghajtókhoz képes. Két módszert emelek ki ezek közül, az egyik a fokhagyma alkalmazása, a másik pedig a sebbenzin takarmányba keverése.

A fokhagyma valóban tartalmaz egy féreghajtó anyagot, az allicint. Egy 2014-es indonéz kutatás során a fűszernövény párlatját tesztelték az A. galli ellen, in vitro (laboratóriumi) körülmények között. Az eredményekből kiderült, hogy 100%-os adagolásban képes volt jelentősen megrövidíteni a paraziták élettartamát.

Ezzel szemben, egy 2011-es holland kutatás során az allicin féregtelenítő hatását tanulmányozták a flubendazolhoz viszonyítva. Négyszázötven brojlert vontak be, ebből cirka négyszázat fertőztek meg A. galli petékkel.

Öt kísérleti csoportot hoztak létre. Az első és a második kontrollként funkcionált, az egyes nem lett megfertőzve petékkel és nem is kaptak egyik hatóanyagból sem, a kettes számú noha meg lett fertőzve a petékkel, bélféreg elleni kezelésből szintúgy nem részesült.

A hármas, négyes és ötös csoportok meg lettek fertőzve, és kaptak hatóanyagot. A hármas átlagosan 250 µg/tt.kg napi adagban kapott allicint, szájon át, fecskendővel, két hétig; a négyes ugyanilyen paraméterekkel, tízszeres porciókban. Az ötödiket flubendazollal kezelték, egy héten át.

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy az allicin semmi hatást nem gyakorolt a felnőtt férgekre, ugyanis ezek száma hibahatáron belül megegyezett a kettes számú kontrollcsoportnál számolt parazitákkal. A flubendazollal kezelt csoport csirkéiben egyetlen férget sem találtak egy héttel a terápiát követően.

A kutatók felvetettek pár kérdést a tanulmány elkészítése közben. Szerintük előfordulhat, nem megfelelő gyártási procedúrát alkalmaztak, illetve az allicin csak a fokhagymában stabil, annak állandóságát és hatékonyságát elősegítik a növényben található egyéb anyagok.

Laikusként, magát az óvatosságot tudnám levonni konklúzióképp. A jelenlegi kutatások alapján, a fokhagyma nem biztosan hatásos, és nem is biztosan hatástalan. Mivel az nem garantált, hogy az alkalmazásával teljesen ki tudjuk irtani a bélférgeket, használatát javaslom elkerülni.

A sebbenzin közepes szénláncú alkánok elegye, amik szobahőmérsékleten cseppfolyósak. Az alkánokat oldószerként használjuk, ugyanis jól oldják az apoláros és enyhén poláros anyagokat. Ide sorolhatók az olajok és a zsírok. Ebből fakadóan, nem véletlenül alkalmazták foltkiszedésre a ruhákból, vagy a sebek körüli bőr tisztítására. Napjainkra használata a foltkiszedésig terjed.

Régen a tyúkoknak vagy takarmányba keverve, vagy fecskendővel szájon át adták. Elvileg jól működött a férgek ellen, és a meghatározott dózist betartva kárt sem okozott a baromfi szervezetében. Használatától óva intek mindenkit, konkrét kutatási háttere nincs, csak élménybeszámolók.

A kedves olvasótól nem szeretnék több időt elrabolni a nép módszereit ecsetelve. A fent leírtakból szépen kirajzolódik, bombabiztos tudományos álláspont nem foglalható el a témában, és az a homály, ami övezi az egészet, arra sarkall, hogy ne javasoljam ezen technikák bevetését.

A biogazdálkodás terjedése okán valószínű a jövőben többet tudunk meg (legalábbis a fokhagymáról), de addig érdemes maradni a bizonyított teljesítményű, sziklaszilárdan működő parazitaölőknél.

Féreghajtóként – többnyire – három vegyületcsoportot használunk. A makrociklusos laktánok közé az ivermectin (SH Ivermectin, DRH Ivermectin, Endectocid) tartozik. A levamizol (SH Levamisol) az imidazotiazolok csoportját képviseli. A benzimidazolok családjának számos tagja van, ezek közül Magyarországon a legelterjedtebb a flubendazol (Program F) és a fenbendazol (Gallifen, ez vényköteles).

A tökéletes hatóanyag megválasztása korántsem egyszerű feladat. Egyesek hatásosak mind a fonálférgek, úgy a galandférgek ellen, mások pedig csak az egyik parazitatípuson képesek jól működni.

A makrociklusos laktánok (ivermectin) és az imidazotiazolok (levamizol) csak a fonálférgek, tehát csak az Ascaridia galli, a Heterakis gallinarum és a Capillaria spp. esetén tudnak féregölőszerként viselkedni, a galandférgekkel szemben kvázi hatástalanok.

A fentebb említett német adatok alapján, – kizárólag ezen anyagok használatával – a teljes állomány egynegyede nem részesülne olyan terápiában, ami abszolút kiölné a parazitákat a bélcsatornából. Mind a levamizolnál, úgy az ivermectinnél van várakozási idő a tojás és húsfogyasztásra. Az ivermectint részletesen ebben a cikkben tárgyalom.

A benzimidazolok a galandférgeket is megölik, ezért ha az ideális féreghajtót keressük, érdemes flubendazol vagy fenbendazol tartalmú készítményben gondolkozni. Hamar lebomlanak az állat szervezetében, húsfogyasztásra három-hat napnyi várakozási idő az előírt, de a tojás már aznap ehető.

A bélférgesség egyik következménye, hogy a megtámadott csirke alig eszik és iszik. Ennek okán, a vízben jól oldódó féreghajtót érdemes vízben feloldani, majd pedig fecskendővel csőrön át a szervezetébe juttatni. Így száz százalékosan hozzájut minden egyed a szükséges hatóanyag mennyiségéhez.

A levamizol ajánlott adagolási mennyisége 40 mg/tt.kg. Mivel a baromfi csőrébe fecskendezzük a féregölőt, az oldat koncentrációját érdemes e fölé vinni, ugyanis előfordulhat, fecskendezés közben kifolyik a csőrből, vagy a madár nem nyeli le mindet, hanem kiköpi.

280 mg/tt.kg felett lehet halálos kimenetele a túladagolásnak, ezért a befecskendezett mennyiséget 40-100 mg/tt.kg közé kellene belőni. Általában minden készítménynek más és más a hatóanyag tartalma, ezért jobbnak látom a tiszta levamizol tömegét használni a receptben.

A cél a 6 g/l-es oldatkoncentráció elérése. E végett, egy mérleggel mérjünk ki pontosan 6 gramm levamizolt, és öntsük bele 1000 g vízbe. Egy kanállal addig kavarjuk az elegyet, amíg a féregölő teljesen fel nem oldódik. Miután elkészítettük az oldatot, egy fecskendő segítségével mérjünk ki annyiszor 10 ml-t, ahány kilós a kezelt baromfi. Tehát ha egy fél kilós növendéket kezelünk, akkor 5 ml-t, ha pedig egy három kilós tyúkot, akkor 30 ml-t. Így az elméletileg bejuttatott levamizol mennyisége 60 mg/tt.kg.

A nálunk kapható flubendazol alapú készítményt (Program F) rétesliszttel és egyéb vízben rosszul oldódó anyaggal keverik, ennek okán csak takarmányba lehet adni. Átlagosan 1 kg eleséget 10 g permixszel kell vegyíteni. Ahhoz, hogy növeljük a takarmányfogyasztást, érdemes főtt krumplit vagy főtt rizst használni.

Átlagosan egy tyúk egy nap alatt 55 g takarmányt fogyaszt testtömeg-kilogrammonként. Ez azt jelenti, ezzel az adagolással 16,5 mg/tt.kg/nap hatóanyagot juttat a szervezetébe. Mivel a tyúkok között jól kialakított hierarchia található, érdemes a dózist picit megemelni, hogy a legelnyomottabb egyed is hozzá tudjon jutni megközelítőleg ehhez a mennyiséghez. Túladagolás 80 mg/tt.kg felett jelentkezhet, ezért semmi probléma nem történik, ha 25-30%-kal többet adunk.

Egy nap ajánlott kétszer etetni az baromfit. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő eledelmennyiséget, kellene tudni mennyi az állomány átlag testtömege, ezt megszorozni a madarak számával, majd pedig 25 grammal (mert kétszer kapnak enni egy nap, ezért az 55 gramm osztódik kétfelé). A lenti leírás egy kiló eleségre vonatkozik, ezért ha neked pl. 2,5 kg takarmány/etetés jön ki, akkor ezt meg kell szorozni 2,5-del.

A recept a következő: 30 dkg darába beöntünk 12-13 g gyógypermixet, összekeverjük, majd 70 dkg, meghámozott, főtt krumplival vagy főtt rizzsel a lehető legjobban elegyítsük. A csemegét igyekezzünk minél jobban szétosztani úgy, hogy mindegyik madár mindenféleképp hozzáférjen. Hét napig ismételjük.

A kezelés közben az ól fertőtlenítéséről sem szabad megfeledkezni. Naponta takarítsuk, használjunk hipót, és cseréljük gyakran az alomanyagot. Utóbbit érdemes összekeverni kiszárított oltott mésszel, elkerülve, hogy az ürülékkel távozó peték túléljenek addig, amíg a tyúk vagy egy köztes gazda el nem fogyasztja.

Féld a férgeket!

A fenti hacuka mind elkerülhető, ha a tyúkász bevezet néhány szokást a mindennapjaiba. A férgek terjedési módjából látszik, hogy a megelőzés egyik kulcseleme az etetők és itatók rendszeres fertőtlenítése hipóval, illetve az ól higiéniájának fenntartása, tehát a rendszeres takarítás, a gyakori alomcsere és a helység szárazon tartása.

Azonban lehet akármilyen tökéletesen tiszta az ólunk, szabadtartás esetén gyakorlatilag kiküszöbölhetetlen a vektorokkal történő érintkezés. Nem lehet elkerülni, hogy egy tyúk ne egyen gilisztát, vagy ne csipegesse meg a hangyákat, és nem is szabad, ugyanis az alapvető állati eredetű fehérjéket ezen élőlények megdézsmálásából nyeri.

Ha nem lehet a találkozást megfékezni, akkor meg kell gátolni ezen találkozások káros következményeit. Ezalatt értem, hogy be kell vezetni egy periodikus féreghajtást, ami megelőző céllal történik. Mivel hárítani akarunk, ezért jobban megéri egy olyan féreghajtónak a használata, ami mindenféle belső élősködőre képes hatást gyakorolni. Erre a flubendazol és a fenbendazol tökéletesen megfelel. A kezelést havonta kell ismételni, évszaktól függetlenül.