Élet a tyúkudvarban

Mrs. Telhetetlen

2017. november 04. 15:00 - Donkey Hote

Talán irracionális novemberben kotlóst ültetni. Szokás szerint család ellenkezett, ezért fű alatt kellett ezt az egészet végrehajtani. Legalábbis annak indult, de aztán valami úton-módon a fater az ól közelébe jutott, kinyitotta és egy random kotlós ült a sarokban. 

Már vagy három tyúk próbálkozott eltojással május óta. Mindegyiket offoltam, tojás ki, fészket lefedtem valamivel, így nem volt hová ülniük és egy hét alatt már boldogan káricáltak az udvarban. Volt egy a színben, egy az egyik ól alatt, egy meg a kertben; ámbár a kertesnél egy kóborkutya is besegített, így se tojás, se fészek, se kotlós...

Már valahogy kezdtem beletörődni, hogy áh, idén nem lesz több csibe. Valahogy a lelkiismeretem is nyugodt volt, hisz tudtam, hogy evvel jót cselekedtem. Tyúk sem épült le, nekem is több időm maradt saját magamra, mert azért valljuk be, a csibével akkor is kell minimálisát bajlódni, amikor kotlóssal van. 23224549_1705349416253030_1361138374_o.jpg

Egy araucana keverék tyúkom úgy döntött, hogy ő kotlani akar. Mondom jó' van asszony, majd csobbansz egyet, aztán legyen nagy a szád. Már a vedret is megeresztettem vízzel, mentem volna asszonyért, de valami oknál fogva én úgy döntöttem, hogy egye fene, kap egy fészket, meg pár tojást. 

Ugyebár vedlünk. A tyúkjaim majdnem 75%-a négy év feletti, ergo ők nem tojnak már októberben. Idei jércém nincs, szóval felfedező körútra indultam. Az araucana kifutóba beszökött egy fekete keverék. Mikor bementem kis segítséggel ő ki is jött. Aztán megnéztem a fészket és bumm öt tojás. Keverék tojta persze, de nem gond. 

Drága japánjaim fészekalapításba kezdtek. Csórtam egy tojást onnan is. Másnap reggelre a maradék tizenöt tojás szőrén-szálán eltűnt, cseppet sem volt feltűnő a kutyaól előtt heverő halom tojáshéj. Lényeg az, hogy egy tojást kimenekítettem azelőtt este, az is ment a kollekcióba. 

A Zasszony alatt volt még három, egy a kopasznyakú búbostól, egy az anyjától, meg egy a tesójától (hehe, családba marad). Az már kilenc. Megcsináltam a fészket. Túlzásokba nem estem, a deszkára vittem egy kazal szénát, majd formáltam bele egy likat és beletettem a gyerkőcöket. 

Mint a rossz napokat élő nők (khm...), neki is elég szar kedve volt. Azért rávette magát a fészekre. Tettem be neki kaját, vizet, még porfürdőt is, hogy ne járjon a szája. Másnap még lett egy Anyóstól, azt is alápakoltam. Így ült a drága tíz tojáson. 23261731_1705349562919682_1441524031_o.jpg

Vagy egy hétig nem nyitottam rá az ajtót, mindenki tudja milyen egy hisztis nő, nem kell bemutatni. Csak az ablakon át néztem, hogy van-e kajája még. Volt neki mindig, bár nem értettem, hogy ennyi ideig hogy húzta ki ennyivel. 

Már megölt a kíváncsiság, hogy mi van vele. Benyitottam, szokásos hiszti. Rá is csuktam az ajtót. Este mentem a lámpázóval, friss vízzel, gabonával, ahogy azt egy kismamához menet illik. Világítás után valahogy jobb kedvem lett, mint volt. A tízből kilencben élet jeleit láttam. Elégedetten hagytam ott őt. 

Szóval most várunk, hogy mi lesz. Azóta megjött az étvágya, négy nap alatt megette azt, amit azelőtt egy hétig. A drága nem kívánt leszállni a szükségleteket elvégezni, így akad egy kis ürülék is a fészekben. Én letisztítani a tojásokat nem fogom, mostam már elég szart a kotlósültetések alatt. 

Fészekbeszarásra visszatérve ez egy új trend? Idén szinte az összes kotlósom ezt csinálta. De nincs mit tenni. Ha egyszer valamit az asszony kitalál, onnan nincs visszaút. 

Már nagyon várom a babákat. Azóta pszichológust megszégyenítő módon nyugtatom a családom, hogy nem lesz baj, van infra. Ilyenkor édesanyám, meg az Isten szóba kerül, de mindent a cél érdekébe. Már most gondolkozok azon  hogyan adjam elő azt, hogy indítótápot is kell venni. Jézus, mi lesz itt...

Elvileg sok kis szakállas tollgombóc kell szülessen, aztán meglátjuk, hogy hol lófráltak még a lányok. Azért valljuk be, a szomszéd kakasa egy elég ellenállhatatlan csávónak számít a baromfiudvar lakói között. Meg na, a szomszéd fűje mindig zöldebb. 

DH

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr3113118430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2017.11.07. 20:01:51

Én a kotlósokat minden nap leszedem egyszer. Az első pár nap megvárom, míg visszamegy, aztán már azt sem. Még soha nem kellett tojást tisztítanom kotlós alatt. :)

Donkey Hote 2017.11.17. 09:49:51

@zellerlevél: Az első kotlás nem mindig úgy zajlik, ahogy az a normál kerékvágásban történik. Nemsoká leírom, hogy pontosan mire is értem. Lényegében most az volt a célom, hogy lássam, mennyire él még a mai tanyasi tyúkokban az az igazi kotlási szenvedély, amellett kíváncsi voltam, hogy nélkülem mennek-e valamire. Azért részesítettem ezt a tyúkot előnyben, mert őt tizenkét másik testvérével az anyjuk, Kata, a kertben keltette ki és csak úgy beállított egy délelőtt, hogy "Tessék gazdi, ni mit hoztam neked.". Néha az emberek is tévedhetnek, ahogy most én is jártam... De hát, a lényeg az, hogy pár pici most benn van velem. A tyúktartóknak néha számolni kell evvel is. Reménykedem, hogy a következő alkalommal Mrs. Telhetetlen jobban fog teljesíteni. Lehet az idő is közbejátszott, nem tudom, de tapasztalatokat csak így gyűjthet az ember.

DH

zellerlevél 2017.11.22. 16:36:17

@Donkey Hote: :)

Egy hete az egyik volt kolléganőm telefonált, hogy talált egy csibét, erősen megtépázott tollakkal, de hatalmas élni akarással. A közelben nem volt tyúktartó, elhozta. Két napig a lakásban tartottam, de mivel szökési mániában szenved, gondoltam a japik között csak életben marad. Többnyire egy kis japán kakassal lóg napközben (megy utána, mint egy kotlós után, a kakas védi a csibék csipkedésétől), este előkeresem őket valahonnan, berakom őket az ólba. Nem tudom, hogy túléli-e, de ha igen, akkkor vele is fogok kiséreletezni, mert igazi túlélő, még a kutya szájából is kellett már kiszednem. ;)