Élet a tyúkudvarban

Mese a döntésképtelenségről - japánék

2018. augusztus 27. 15:00 - Donkey Hote

Mindigis voltak tyúkjaim. Amióta megvagyok. Ennélfogva az unalmat és az unalmas életet teljesen mellőzve, folyamatos mérlegelés, problémamegoldás és persze az a bizonyos két etetés közötti kétórás relaxáció keretén belül tengetem mindennapjaimat. Ha az ember tart japánokat, ez csak fokozódik.

Tavaly egy csapat japáncsibét engedtem meg Tuka névre hallgató japántyúkomnak. A tavalyi kis majmok idénre csodálatos tyúkokká, kakasokká fejlődtek. A mai felállás japánoknál: egy kakas, hat tavalyi, egy hároméves, és egy négyéves tyúk. Egynéiség madarak révén neveket is kaptak. A mostani cikk Miokó Matildáról (Miokó M., de a családnak csak Miki) és elszántásgáról fog szólni.20180715_175739.jpg

Február végén japántyúkjaim fáradhatatlan tojásrakásba kezdtek. Eleinte jól látható, általam is helyeket választottak ki, majd ahogy rájöttek, hogy így biza nem lesz csibe, más helyekre vándorolnak.

Így is tett az egyik tyúkom, aki egy eldugott helyet választott magának. Hamar kifigyeltem merre bujkál. Egyszer belekukkantva a bészkébe nyolc apró tojást találtam. Lámpázóval megnéztem őket, mind a nyolc termékenynek bizonyult.

Számításaim alapján, kelés előtt nagyjából négy nappal csak úgy otthagyta a fészket. Nagyinál épp akkort ült egy japán kotlós négy hete, termékeny tojások hiányában. El is foglalta helyét a trónfészken, reménnyel telve. Hamarosan kikelt mind a nyolc csibe.20180715_175726.jpg

Július közepén feltűnt, hogy Miokó M eltűnt. Szokásos nyomozósdi családdal, majd a kertben a gaz között megtaláltam őt tizenöt tojással. Szinte reszkettem az idegtől, a döntésképtelenségtől. Hagyjam, ne hagyjam, mit tegyek? Tavaly majdnem azon a helyen ült meg egy másik tyúkom, őt egy kóborkutya elintézte mire észbekaptam.

Fogtam egy műanyag ládát, vágtam bele egy lyukat, hogy ki-be tudjon járkálni, tettem rá jó sok zöldet, hogy takarja és jött a türelmes várakozás.20180717_123129.jpg

Épp egy ötnapos utazásról tértem haza, amikor kimentem a kertbe terepszelmére. Egy vizes kiscsibe rejtőzött a fehér tollak között. Boldog voltam. Megtisztelve éreztem magam, hogy elcsíphetem a kelést. Majd jött még egy, még egy, s így tovább... Végeredmény nyolc kis rózsatarajú csibe lett. 

Ahogy teltek, múltak a napok érkeztek a kisgyöngyösök. Két hétig voltak benn a házban, majd úgy döntöttem, hogy Miokó M-től elveszem a csibéket, és összeteszem őket a kisgyöngyösökkel. Miki teljesen csupasz volt addigra, épp akkor vedlett. Annyira nem hiányolta a csibéket, mint vártam.20180717_123147.jpg

Talán a sors fintora, hogy idén is gyöngyösök együtt nevelkednek a japánokkal, úgy, mint tavaly. Egyik kelés sem volt betervezve, csak úgy spontán jött. Miokó M. azóta már újabb fészket alapít a többivel, nagyjából kéthetente szűntetek meg egy-egy újabb japánfészket.

20180827_131945.jpg

20180827_132301.jpg

2018-08-27_13_42_49.jpg

20180827_132835.jpg

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr1514195225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.