Élet a tyúkudvarban

"Ebben az őszben csak az a rossz, hogy ilyenkor minden besárgul."

2018. október 01. 15:00 - Donkey Hote

Az idei év (remélhetőleg?) utolsó kotlós ültetéséről már korábban beszámoltam nektek (elérhető itt). Kiscsibék kikeltek, épek, egészségesek. Lettek egy páran, szerencsére. De ne is szaladjunk ennyire előre...20180915_181314.jpg

A lámpázást követő és a kiscsibék kelése előtti időszak maga volt a pokol. Hogy miért? Néha csak úgy vánszorgott az idő, néha - mikor eszembe jutott, hogy mennyi mindent kelle előkészítenem addig - meg csak úgy rohant, annyira hogy még én is alig bírtam futni utána.

Tizennyolcadik napnál vagyunk. Ilyenkor már tűkön ülök, aggódom, hogy minden jól fog menni? A kotolósnak lesz türelme végigülni a szülést kaja-víz nélkül? Vajon hány kiscsibe fog elhullni az első napokban? És a személyes kedvencem: vajon mit fogok már megint elcseszni?20180915_181234.jpg

Ezekkel a gondolatokkal ülve a tyúkólban, valami apró, alig hallható csipogás ütötte meg a fülemet. Elsőre a verebekre fogtam, majd realizáltam magamban, hogy itt biza kezdődik a buli. Hát nem is tudom hogyan jutottam el a fészekig, nem emlékszem, csak arra, hogy mikor felemeltem Zoét egy parányi kis vizes valami motoszkált a tojások között.

Boldog voltam. Nagyon boldog. Pár órával később jött még egy, majd még, majd még egy... Meg sem álltak estig, amikor már öten voltak. Vacilláltam, hogy a tojásokat hozzam be a keltetőbe vagy ne? Vajon nem fogja megnyomni a csibéket? Végül mindenki maradt kint. Hiba volt.20180923_190611.jpg

Reggel két tojást tört össze, sajnos a bennük lévő kiscsibék nem élték túl. De már voltak hatan... A tizenkilencedik nap még egy csibe kelt. Estére már behoztam a tojásokat. Másnapra kelt még kettő. Egy tojás maradt benn, sajnos abban megállt az élet...

Volt tíz kiscsibém. Egy fekete, a többi mind sárga. Három kis japán, a többi meg ilyen-olyan keverék. Az első napokban az egyik kiscsibe sajnos nem bírta, elpusztult. Így hát kilenc csibével indultunk neki a hétvégének.20180923_190639.jpg

Péntek este nem nagyon voltam otthon, így a szombat reggeli etetést teljesen érthető módon édesanyám intézte. Mire ébredek? Anyám rázza az ágyat, hogy valami kotlós alatt a disznóólban ki van ütve pár tojás. Hjaaa, hogy te erről nem tudtál - tárgyaltam meg magamban.

Mire kikecmeregtem, ittam egy kávét és hasonlók, már két kiscsibe ki volt kelve. Estére lett még kettő. Másnapra még egy. A hatodik tojásban detto megállt az állni való. Most megint egy kis pánikszerű kétségbeesés következett. Hogy akkor most Saga lányom éljen külön az öt csibével, vagy tegyem össze Zoéval? És ha ütik egymást? Vagy csak tegyem Zoe alá a csibéket, hátha... De akkor Sagaval mi lesz? 20180923_110650.jpg

E gondolatokon ülve, fejemben kialakult a terv, ami abból állt, hogy Sagát összeteszem Zoéval csibéstül és lesz ami lesz. Tervet abban a percben be is iktattam. Hát a csibék átmentek Zoéhoz, és annak ellenére, hogy Zoe behódolt Sagának, Saga kiszaladt mellettem. 20180923_190422.jpg

Az akció után Saga már kint kapirgált a komposztban. Az arcán láttam némi megnyugvást, hogy nem az ő szervezetét fogja leszívni az az öt kis parazita. Zoe boldog, hisz van tizennégy gyereke. Én meg inkább nem nyilatkozom... 20180930_192303.jpg

Baromfiudvaromra szép lassan rátelepszik az ősz. A kifutók köddel fedettek, az ólak teteje kicsapódott párával ékesített, a levelek lomhán hullnak le a fákról és zuhanna alá a sárba. Ez tök normális, hisz nagymamám szavaival élve ebben az őszben csak az a rossz, hogy minden besárgul. 20180930_190035.jpg

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr5214273837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.