Élet a tyúkudvarban

Álmodtam egy világot magamnak...

2018. december 24. 14:00 - Donkey Hote

Ismét eltelt egy év. Sokra nem haladtam írás terén, annyi elkezdett terv, annyi félbemaradt cikk hever némán, befejezésre várva, hogy talán az elkövetkező évben sem sikerül pontra tenni őket. És ezért ki a felelős? Mindenféleképp én.

Sok, haszontalan dologgal elfecsérelt idő, ami még akkor hasznosnak tűnt, de az idő vaskereke rámutat, hogy biza azokből maradandó nem lesz, és nemhogy másokét, de még a saját munkámat sem segítik előre. Hamis ábrándokra épített prioritási sorrendek ezek, amiket már senki sem másíthat meg, senki sem tehet jóvá. Nem, még én sem.20181221_155340.jpg

Persze voltak dolgok, amiket nem bántam meg. Ezalatt az egy év alatt sok új embert ismerhettem meg, hisz mit ér egy unalomfirkász kapcsolatok nélkül? Sok embert tehettem boldoggá néhány kislúddal, kiskacsával, vagy éppen néhány kék tojással, amiből aztán még nagyobb kopp lett, mert a tojásokból új élet nem fakadt.

Természetesen most nem egy pesszimista iromány a cél, amivel nem csak saját, de mások életkedvét is elveszem, csupán egy rövidke összegzés az élmúlt év margójára. Na de hogy az elmúlt két hónappal ne maradjak elszámolatlanul – in medias rest – bele is kezdenék...

20181216_132553.jpg

20181221_153658.jpg

20181221_153801.jpg

Ugyebár itt a tél. Ahogyan a komor esőcseppek alaktalan zuhanását felváltotta a hópelyhek balett tánca, úgy a toccsanó léptek helyét átvette a megfagyott hó ropogása. A gumicsizmákat bezsákozva eltettük tavaszig (reméljük), a bundás bakancsokat pedig megtisztítva a hólapát mellé dobtuk, hogy mindig kéznél legyenek.

A nedves szürkület helyén a kietlen fehérség tört uralomra. Elvárásaimat meghazuttolva tyúkjaim nagyon jól bírják a telet. A labilis hőmérsékel miatt megfagyott, majd ismételten kiolvadt tócsákban a kacsáim előszeretettel gyógyfürdőztek, aminek határidő nélküli szobafokság lett a vége.

20181221_155244.jpg

20181221_153915.jpg

Az idei tizenegy jércém közül egy elkezdett tojni a napokban, épp akkor, amikor az első hó lehullt. Ilyenkor mint egy elégedett apát, engem is elöltött a büszkség, realizáltam, hogy biza ezért megérte szenvedni. A jérce korához mérten megfelelő méretű, alakú, ezenfelül szép színű tojás lett, minek ragozni, tökéletesre sikeredett.

Ludaim már korosak picit. Az előző két telet valahogy jobban viselték, most inkább ülnek a beszénázott ólban, mintsem kint a hideg havon. Azért néhány kép erejére kizavartam őket a kertbe. Mesebeli pillanat volt. A fehér hó tökéletes kontrasztot alkotott a ludak barnás tollával, közben a hópelyhek záporoztak, és szép lassan el is fedték a kép nyomait.

20181216_131508.jpg

20181216_110915-1.jpg

Tyúkjaim sztrájkolnak, épp csak a csőrüket dugják ki az ólból pár percre, meg persze mikor meleg mentateával, illetve főtt tésztával, rizzsel, almával állítok be hozzájuk. Az idei araucana jércék még nem tojtak egy tűrkíz tojást sem, még várunk a pillanatra.

Nagy vonalakban ennyi. Minden kedves, kitartó olvasó számára kívánok tyúkos ünnepeket! Ne feledkezzetek meg kedvenceitekről, még ha most a tojásrakást szüneteltetik is. Ha valami kérdésetek támadna, kérlek, a blog Facebook-oldalára írjatok privát üzenetet, mert az emailt ritkábban ellenőrzöm.

20181216_132648.jpg

20181216_131117.jpg

DH

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr8614503902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.