Élet a tyúkudvarban

Szobafogság

2018. december 31. 15:00 - Donkey Hote

Ahogyan beköszntött a tél és a hőmérséklet csökkeni látszik, bennem úgy kezdett nőni, fejlődni, szinte burjánzani az aggodalom. Efféle szituációban az embernek picit nehéz a fejében, a gondolatai között rendet tenni, hisz ilyenkor szíve szerint az ösztöneire, a megérzéseire hagyatkozna. De ez nem mindig a legmegfelelőbb variáció.

A japánokról mindenki azt tartja, hogy igazi túlélők. Ez nem csak egy ködfedte mítosz, van valóságalapja. Esőben, szélben, hóban ők rendületlen kint ülnek a fán, az ól tetején, vagy kit hová húz a szíve, és fittyent hányva az élhetetlen időjárásra, Bear Grylls-t megszégyenítő módon próbálnak túlélni, még ha az kilátástalannak is tetszik.20181229_155140.jpg

Eddig ez így volt nálunk is. Ők, kérem szépen, soha be nem ültek, bármilyen évszak, bármilyen hónap is uralkodott kint, az ólba be sem tették a lábukat. A fészekalapítási terveiket az udvarban intézték, olyan helyeken, amikre még álmomban sem gondoltam.

Megöregedtek. Miokó Matilda nevezetű tyúkom lassan az ötödik életévét tapossa. Az idő már eltelt a feje felett. Az esős időkben nem bóklászik, hanem alvóhelyén kucorog és várja az enyhülést. A mínuszokban családjával összegömbölyödve alszanak, mint egy átlagos, összetartó macskacsalád. 20181230_160758.jpg

Aggódtam. Ahogyan lehullt a hó, már nem csak Miokó M. vacogott, hanem a másik öt tavalyi tyúkom is, a kakasról nem is beszélve. Egyedül Miki lánya, Clarke, bírta a zord időt, bár neki volt esze és a kacsaólban keresett menedéket. Idén sokat tojtak, próbáltak kotlani, ámbár ez csak kettőnek jött össze. Ezen felül két tyúkom meghalt, az egyikkel a kutyám végzett, a másik náthás lett és későn vettem észre.

Az idei veszteségekből tanulva lépnem kellett, a fürjház amúgy is üresen állt. Kitakarítottam alaposan, majd az ülőrúd alá szórtam fűrészport összekeverve zoolittal, a maradék részére szénát. Tettem be egy nagy átmérőjű,bádog vödröt, vegyítve benne szitált homokot és fahamut. Az abalkot visszatettük a heylére, csak a lakók hiányoztak.20181228_180312-1.jpg

Máskor ha esténként megközelítettem az alvóhelyüket, hatalmas hiszti következett. Most? Csend. Hangtalanul tűrték, miként vittem be őket a télelő helyükre. Mikor behordtam mind a nyolcat, becsuktam az ajtót és az ablakon át néztem, hogyan elalszanak.

Másnap reggel káricálva ébredtek. Reggelire kaptak almát, menteateát. Talán nyár óta most láttam őket igazán boldognak. Azóta ha bemegyek hozzájuk, mindig motyognak valamit, mintha meg akarnák köszönni a szobafogságot. 20181230_160822.jpg

DH

1 komment
Címkék: tél japánék

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr9414515764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erzsebet Varga 2019.03.14. 15:00:22

segitseg....elszamoltam a kelesi idot....es es elotte 5 nappal nem forgattam a tojasok.... meg van 2 nap mostmar nem forgatom a tojaso kmit varhatok...lesz belole valami....61 tojas van a keltetobe