A tyúkok testét rengeteg parazita csapolhatja nap mint nap. Általában ezt észre sem vesszük, az evolúció tökéletes túlélőkké formálta őket. Azonban a bojlerek súlygyarapodására és a tojótyúkok termelésére jelentős hatást gyakorol támadásuk, s míg szemmel látható kárt nem okoznak, nem szerzünk tudomást jelenlétükről.

A bélférgek a megtámadott csirke bélcsatornájában ténykednek, minek okán nehéz őket azonosítani. Mára számtalan fajuk élősködik, amikre egyes féreghajtók hatástalanok lehetnek. Érdemes a lehető legtöbb információt megtudni róluk, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. E bejegyzés megírásakor legfőképp ezt tűztem ki célul.

Fonálféreg, galandféreg

Egy 2011-es kutatás során hétszázötven szabadtartású tyúk bélféreg-fertőzését vizsgálták Németországban. A tudósok arra a konklúzióra jutottak, hogy a vizsgált madarak mintegy 99%-a szenvedett férgességben, illetve nyáron picivel nagyobb a paraziták száma a baromfikban mint télen. A megfertőzöttek 99,4% volt fonálférgek, míg 24,9% galandférgek áldozata. Nyáron a haszonállatok mintegy 59,2%-ban volt legalább három fajta élősködő, télen ez 46,8%-ra csökkent.

Három nagy csoportba soroljuk a féregalakúakat, ebből e két típus élősködik a tyúkokban. Anatómiai és szaporodási különbség rejlik közöttük, példaként, a fonálférgek nagyon ritkán rendelkeznek köztes gazdával (némelykor földigiliszta), míg a galandférgekre ez hatványozottan jellemző (házilégy, hangya, termesz, csótány, házicsiga, meztelen csiga). Közös elem, hogy a tojások az ürülék útján távoznak.

Az Ascaridia galli egy fonálféreg, a leggyakoribb a bélférgek közül. A vékonybélben tanyázik. A pete az ürülékből az ivóvízen és a takarmányon keresztül az állat emésztőrendszerébe jut, ahol negyven-ötven nap alatt teljesen kifejlődik. Mérete ekkorra három és tizenkét centiméter közötti. Esetenként a földigiliszta vektorként szolgál.

Az általa okozott egészségügyi problémák a következők: az anémia, a kóros soványság, az étvágytalanság, a hasmenés, a bágyadtság, a borzas tollazat és a lógó szárnyak, ritkán bélelzáródás. Felnőtt állományban tömegvesztés és visszaesett tojáshozam figyelhető meg.

Kép forrása: pdfpills.com

A Heterakis gallinarum legfőképp a pulykákat érinti, de gyakran a csirkékben is előfordul. Noha enyhébb tüneteket produkál, mint az A. galli, de a histomoniasis vagy angolosan black head disease nevű betegség okozóját hordozhatja. Ez a kór az elmúlt században komoly kárt okozott, napjainkra valamennyire visszaszorult.

A fertőződés mechanizmusa egybevág az A. galli-nál leírtakkal, viszont a földigiliszta mint köztes gazda nagyobb valószínűséggel szerepet játszik. Mérete nem haladja meg a másfél centimétert, a szaporodási kort három-négy hét alatt éri el. A tojóállományban – elburjánzva, egymagában – tojáscsökkenést idéz elő.

A Capillaria spp. családba tartozó fonálférgek a harmadik leggyakoribbak, amik a csirkék bélcsatornáját támadják. A megfertőződés változatos, történhet direkt módon, vagy köztes gazdán (földigilisztán) keresztül. A teljesen kifejlett állapotot három-négy hét alatt érik el. Méretük fajtánként más és más. Az A. galli-ra hajazó tüneteket produkálnak.

A galandférgek közé sorolható a Choanotaenia infundibulum, a Davainea proglottina és a Raillietina spp család. A Ch. infundibulum petéi az ürülékben maradnak, ahonnan a házilegyek, a hangyák és a termeszek elfogyasztják, s a rovarokban megindul a lárvák fejlődése.

A D. proglottina és a Raillietina spp. egy szelvénybe gyűjti a tojásokat, amit leszakít magáról, és az ürülékkel a környezetbe juttatja. Az alomból ezt megeszik a bogarak. A szelvény képes a helyváltoztatásra, felmászik a növényzetre, ahol a csigák és a hangyák elfogyasztják. A vektorok megdézsmálásával az addigra kifejlődött lárva a tyúk bélcsatornájába érkezik, s elkezdi az élősködést.

A legnagyobb pusztításra a Rallietina spp. képes, három képviselője (R. cesticillus, R. echinobothrida, R.tetragona) elterjedt. Két-három hét alatt érik el az öt-harminc centiméteres hosszúságot. A fiatal madarakban anémiát, bágyadtságot, a fejlődésben visszaesést, hasmenést, bélgyulladást és vérzést okoznak, míg a tojóállományokban súlyvesztés és csökkent tojástermelés észlelhető.

Összegzésképp, a bélférgesség egyértelmű jele az, hogy a csirkék napi takarmányfelvétele szemmel láthatóan ingadozik, és noha egyes napokon rengeteget esznek, mégis rettentően soványak.

Kép forrása: pdfpills.com

Féreghajtás

Az elmúlt évszázadban az állatgyógyászati termékek ára sokkal nagyobb volt, mint manapság, és a beszerzésük nehézkesebbnek bizonyult. A magyar ember mindig feltalálja magát, az akkori tyúkászok számos technikát kidolgoztak a férgek elpusztítására. Mára ezek elavultak és kevésbé hatékonyak a modern féreghajtókhoz képes. Két módszert emelek ki ezek közül, az egyik a fokhagyma alkalmazása, a másik pedig a sebbenzin takarmányba keverése.

A fokhagyma valóban tartalmaz egy féreghajtó anyagot, az allicint. Egy 2014-es indonéz kutatás során a fűszernövény párlatját tesztelték az A. galli ellen, in vitro (laboratóriumi) körülmények között. Az eredményekből kiderült, hogy 100%-os adagolásban képes volt jelentősen megrövidíteni a paraziták élettartamát.

Ezzel szemben, egy 2011-es holland kutatás során az allicin féregtelenítő hatását tanulmányozták a flubendazolhoz viszonyítva. Négyszázötven brojlert vontak be, ebből cirka négyszázat fertőztek meg A. galli petékkel.

Öt kísérleti csoportot hoztak létre. Az első és a második kontrollként funkcionált, az egyes nem lett megfertőzve petékkel és nem is kaptak egyik hatóanyagból sem, a kettes számú noha meg lett fertőzve a petékkel, bélféreg elleni kezelésből szintúgy nem részesült.

A hármas, négyes és ötös csoportok meg lettek fertőzve, és kaptak hatóanyagot. A hármas átlagosan 250 µg/tt.kg napi adagban kapott allicint, szájon át, fecskendővel, két hétig; a négyes ugyanilyen paraméterekkel, tízszeres porciókban. Az ötödiket flubendazollal kezelték, egy héten át.

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy az allicin semmi hatást nem gyakorolt a felnőtt férgekre, ugyanis ezek száma hibahatáron belül megegyezett a kettes számú kontrollcsoportnál számolt parazitákkal. A flubendazollal kezelt csoport csirkéiben egyetlen férget sem találtak egy héttel a terápiát követően.

A kutatók felvetettek pár kérdést a tanulmány elkészítése közben. Szerintük előfordulhat, nem megfelelő gyártási procedúrát alkalmaztak, illetve az allicin csak a fokhagymában stabil, annak állandóságát és hatékonyságát elősegítik a növényben található egyéb anyagok.

Laikusként, magát az óvatosságot tudnám levonni konklúzióképp. A jelenlegi kutatások alapján, a fokhagyma nem biztosan hatásos, és nem is biztosan hatástalan. Mivel az nem garantált, hogy az alkalmazásával teljesen ki tudjuk irtani a bélférgeket, használatát javaslom elkerülni.

A sebbenzin közepes szénláncú alkánok elegye, amik szobahőmérsékleten cseppfolyósak. Az alkánokat oldószerként használjuk, ugyanis jól oldják az apoláros és enyhén poláros anyagokat. Ide sorolhatók az olajok és a zsírok. Ebből fakadóan, nem véletlenül alkalmazták foltkiszedésre a ruhákból, vagy a sebek körüli bőr tisztítására. Napjainkra használata a foltkiszedésig terjed.

Régen a tyúkoknak vagy takarmányba keverve, vagy fecskendővel szájon át adták. Elvileg jól működött a férgek ellen, és a meghatározott dózist betartva kárt sem okozott a baromfi szervezetében. Használatától óva intek mindenkit, konkrét kutatási háttere nincs, csak élménybeszámolók.

A kedves olvasótól nem szeretnék több időt elrabolni a nép módszereit ecsetelve. A fent leírtakból szépen kirajzolódik, bombabiztos tudományos álláspont nem foglalható el a témában, és az a homály, ami övezi az egészet, arra sarkall, hogy ne javasoljam ezen technikák bevetését.

A biogazdálkodás terjedése okán valószínű a jövőben többet tudunk meg (legalábbis a fokhagymáról), de addig érdemes maradni a bizonyított teljesítményű, sziklaszilárdan működő parazitaölőknél.

Féreghajtóként – többnyire – három vegyületcsoportot használunk. A makrociklusos laktánok közé az ivermectin (SH Ivermectin, DRH Ivermectin, Endectocid) tartozik. A levamizol (SH Levamisol) az imidazotiazolok csoportját képviseli. A benzimidazolok családjának számos tagja van, ezek közül Magyarországon a legelterjedtebb a flubendazol (Program F) és a fenbendazol (Gallifen, ez vényköteles).

A tökéletes hatóanyag megválasztása korántsem egyszerű feladat. Egyesek hatásosak mind a fonálférgek, úgy a galandférgek ellen, mások pedig csak az egyik parazitatípuson képesek jól működni.

A makrociklusos laktánok (ivermectin) és az imidazotiazolok (levamizol) csak a fonálférgek, tehát csak az Ascaridia galli, a Heterakis gallinarum és a Capillaria spp. esetén tudnak féregölőszerként viselkedni, a galandférgekkel szemben kvázi hatástalanok.

A fentebb említett német adatok alapján, – kizárólag ezen anyagok használatával – a teljes állomány egynegyede nem részesülne olyan terápiában, ami abszolút kiölné  a parazitákat a bélcsatornából. Mind a levamizolnál, úgy az ivermectinnél van várakozási idő a tojás és húsfogyasztásra. Az ivermectint részletesen ebben a cikkben tárgyalom.

A benzimidazolok a galandférgeket is megölik, ezért ha az ideális féreghajtót keressük, érdemes flubendazol vagy fenbendazol tartalmú készítményben gondolkozni. Hamar lebomlanak az állat szervezetében, húsfogyasztásra három-hat napnyi várakozási idő az előírt, de a tojás már aznap ehető.

A bélférgesség egyik következménye, hogy a megtámadott csirke alig eszik és iszik. Ennek okán, a vízben jól oldódó féreghajtót érdemes vízben feloldani, majd pedig fecskendővel csőrön át a szervezetébe juttatni. Így száz százalékosan hozzájut minden egyed a szükséges hatóanyag mennyiségéhez.

A levamizol ajánlott adagolási mennyisége 40 mg/tt.kg. Mivel a baromfi csőrébe fecskendezzük a féregölőt, az oldat koncentrációját érdemes e fölé vinni, ugyanis előfordulhat, fecskendezés közben kifolyik a csőrből, vagy a madár nem nyeli le mindet, hanem kiköpi.

280 mg/tt.kg felett lehet halálos kimenetele a túladagolásnak, ezért a befecskendezett mennyiséget 40-100 mg/tt.kg közé kellene belőni. Általában minden készítménynek más és más a hatóanyag tartalma, ezért jobbnak látom a tiszta levamizol tömegét használni a receptben.

A cél a 6 g/l-es oldatkoncentráció elérése. E végett, egy mérleggel mérjünk ki pontosan 6 gramm levamizolt, és öntsük bele 1000 g vízbe. Egy kanállal addig kavarjuk az elegyet, amíg a féregölő teljesen fel nem oldódik. Miután elkészítettük az oldatot, egy fecskendő segítségével mérjünk ki annyiszor 10 ml-t, ahány kilós a kezelt baromfi. Tehát ha egy fél kilós növendéket kezelünk, akkor 5 ml-t, ha pedig egy három kilós tyúkot, akkor 30 ml-t. Így az elméletileg bejuttatott levamizol mennyisége 60 mg/tt.kg.

A nálunk kapható flubendazol alapú készítményt (Program F) rétesliszttel és egyéb vízben rosszul oldódó anyaggal keverik, ennek okán csak takarmányba lehet adni. Átlagosan 1 kg eleséget 10 g permixszel kell vegyíteni. Ahhoz, hogy növeljük a takarmányfogyasztást, érdemes főtt krumplit vagy főtt rizst használni.

Átlagosan egy tyúk egy nap alatt  55 g takarmányt fogyaszt testtömeg-kilogrammonként. Ez azt jelenti, ezzel az adagolással 16,5 mg/tt.kg/nap hatóanyagot juttat a szervezetébe. Mivel a tyúkok között jól kialakított hierarchia található, érdemes a dózist picit megemelni, hogy a legelnyomottabb egyed is hozzá tudjon jutni megközelítőleg ehhez a mennyiséghez. Túladagolás 80 mg/tt.kg felett jelentkezhet, ezért semmi probléma nem történik, ha 25-30%-kal többet adunk.

Egy nap ajánlott kétszer etetni az baromfit. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő eledelmennyiséget, kellene tudni mennyi az állomány átlag testtömege, ezt megszorozni a madarak számával, majd pedig 25 grammal (mert kétszer kapnak enni egy nap, ezért az 55 gramm osztódik kétfelé). A lenti leírás egy kiló eleségre vonatkozik, ezért ha neked pl. 2,5 kg takarmány/etetés jön ki, akkor ezt meg kell szorozni 2,5-del.

A recept a következő: 30 dkg darába beöntünk 12-13 g gyógypermixet, összekeverjük, majd 70 dkg, meghámozott, főtt krumplival vagy főtt rizzsel a lehető legjobban elegyítsük. A csemegét igyekezzünk minél jobban szétosztani úgy, hogy mindegyik madár mindenféleképp hozzáférjen. Hét napig ismételjük.

A kezelés közben az ól fertőtlenítéséről sem szabad megfeledkezni. Naponta takarítsuk, használjunk hipót, és cseréljük gyakran az alomanyagot. Utóbbit érdemes összekeverni kiszárított oltott mésszel, elkerülve, hogy az ürülékkel távozó peték túléljenek addig, amíg a tyúk vagy egy köztes gazda el nem fogyasztja.

Féld a férgeket!

A fenti hacuka mind elkerülhető, ha a tyúkász bevezet néhány szokást a mindennapjaiba. A férgek terjedési módjából látszik, hogy a megelőzés egyik kulcseleme az etetők és itatók rendszeres fertőtlenítése hipóval, illetve az ól higiéniájának fenntartása, tehát a rendszeres takarítás, a gyakori alomcsere és a helység szárazon tartása.

Azonban lehet akármilyen tökéletesen tiszta az ólunk, szabadtartás esetén gyakorlatilag kiküszöbölhetetlen a vektorokkal történő érintkezés. Nem lehet elkerülni, hogy egy tyúk ne egyen gilisztát, vagy ne csipegesse meg a hangyákat, és nem is szabad, ugyanis az alapvető állati eredetű fehérjéket ezen élőlények megdézsmálásából nyeri.

Ha nem lehet a találkozást megfékezni, akkor meg kell gátolni ezen találkozások káros következményeit. Ezalatt értem, hogy be kell vezetni egy periodikus féreghajtást, ami megelőző céllal történik. Mivel hárítani akarunk, ezért jobban megéri egy olyan féreghajtónak a használata, ami mindenféle belső élősködőre képes hatást gyakorolni. Erre a flubendazol és a fenbendazol tökéletesen megfelel. A kezelést havonta kell ismételni, évszaktól függetlenül.

Források

1. parasitipedia.net
2. MSD Veterinary Manual: Helminthiasis in Poultry (Nematode and cestode infections) [Kenneth S. Macklin, Rüdiger Hauck, 2019 spetember]
3. Helminth infections in laying hens kept in organic free range systems in Germany [Falko Kaufmann, 2011]
4. Gastrointestinal helminths of intensively managed poultry in Kwara Central, Kwara State, Nigeria: Its diversity, prevalence, intensity and risc factors [Shola David Ola-Fadunsin, Patricia Isioma, Uwabujo, Idiat Modupe Sanda, Isau Aremu Ganiyu, Karimat Hussain, Musa Rabiu, Nusirat Elelu and Musbau Olayinka Alayande; 2019]
5. magyarmezogazdasag.hu
6. www.vilaglex.hu
7. drradnaiistvan.blogspot.com
8. atiportal.nebih.gov.hu
9. mail.tolnagro.hu
10. myhealthbox.eu
11. www.gyogytermektar.hu
12. www.agroline.hu

* A cikk létrehozva: 2017. január 22.
* Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 18.

Az ectoparaziták támadása hozzátartozik a tyúktartás mindennapjaihoz. Mivel nagyon kicsik, jelenlétüket az ember alig észleli addig, amíg el nem szaporodnak. Akkor viszont hatalmas pusztítást végeznek, a madarak egészségét és gazdasági teljesítményét jelentősen visszaszorítják.

A lábrüh burjánzása könnyen észrevehető, ugyanis cementszerű lerakódást okoz a megtámadott baromfi csüdjén és lábfején. Ezt kiszúrni nem nagy was ist das, de kezelni már korántsem ennyire együgyű. Ebben a cikkben erre keresek megoldást, legjobb tudásom szerint.

A probléma gyökere

Ahhoz, hogy orvosolni tudjuk a jelenséget, először meg kell találnunk azt, ami előidézi. A meszes lábat egy, az atkák csoportjába sorolandó parazita, a Knemidocoptes mutans okozza. Mérete egynegyed és fél milliméter közötti, csak mikroszkopikus úton látható. Az idősebb tyúkokat könnyebben megtámadja, de egyéveseken is gyakran megjelenik. A lábtoll csak növeli az ostrom hatékonyságát.

Gazdatest-specifikus, tehát az ideje legnagyobb részét a madáron tölti. Érintkezés útján terjed. Meglepően néha csak az egyik csüd érintett, a másik teljesen támadásmentesnek látszik. A szarupikkelyek alá bújik, és az alatta található bőrbe apró alagutakat fúr, amibe lerakja tojásait. A rühatkákra jellemzően a hámszövetet és a testnedveket fogyasztja.

A támadások hatására a bőrszövet egy savós folyadékot termel, amibe beragadnak az elhalt sejtek. Ez vezet a pörkök kialakulásához. Az idő előrehaladtával a lerakódás mérete olyannyira megnőhet, hogy a szarus pikkelyek lehullanak. Ekkor a tyúk lába elkezd vérezni. Ezzel kinyílik egy kapu a kórokozók és a toxikus anyagok számára, és vérmérgezést okoznak.

Az atka mozgása erős viszketéssel jár, ezért a baromfi a csőrével az érintett testrészt  gyakran megvakarja. Ha a pörkök a térdre is kiterjednek, az állat mozgása nehézkessé válik. Gyakorlatilag kapirgálni és szaladni sem tud. Ennek ellenére, a meszesedés leszedése kerülendő, ugyanis még inkább tönkre tenné az amúgy is rossz állapotban lévő bőrfelszínt.

A Journal of Avian Medicine and Surgery egy 2005-ös számában publikált esettanulmány arról számolt be, hogy az atkák ostroma hétéves törpe tyúkokon nekrózist okozott, ergo előidézte az utolsó lábujjpercek lehullását.

Kezelés

A lábrüh kiirtása nem egy egyszerű művelet, ugyanis a pörkök egy erődként védik az atkát. Megfigyeléseim alapján, a javasolt módszerek két szempontból közelítik meg a megoldást: az egyik a parazita táplálékát teszi halálossá, a másik pedig a környezetét.

A belső támadást ivermectinnel végzik. Az anyag bejut a madár hámszövetébe, s mikor az élősködő elfogyasztja, kifejti hatását, és a támadó elpusztul. A kezelést kétszer érdemes elvégezni, a két kezelés között pedig tizennégy napot hagyni. Az ivermectinről részletesen ebben a cikkben írok.

A kinti  megközelítésnek az a lényege, hogy a csirke lábát lekenik valamivel, ami elzárja a levegőt az atkától, és kvázi megfullad. A Fresh Eggs Daily® az erről szóló cikkében erre a célra meleg vizet javasol, vagy növényi olajat, viszont ennek az a hátulütője, hogy nagyon sok időbe telik és szutykos.

A napraforgóolajjal való lekenést sokan javasolják, ezért mielőtt megírtam a cikket, kipróbáltam. A kezelést hetente háromszor végeztem el úgy, hogy belemártottam a kezelt tyúk lábfejét és csüdjét, ügyelve, máshová ne kerüljön az anyagból. Egy hónapig volt türelmem pepecselni vele, ugyanis ennyi idő elteltével sem történt változás.

E mellett, mivel a rühatkák támadása viszketést okoz, a tyúk a csőrével gyakran megvakarta a lekezelt részt, minek okán bejutott az orrába az olaj, felfogta az összes port, eldugította az orrjáratot, és alig kapott levegőt. Nem javaslom ezt a módszert, kellemetlen a gazdának és a kezelt állatnak is.

Remélem abban konszenzusra jutunk, hogy a gázolajat és a benzint csak kocsitankolásra használjuk, egyéb állategészségügyi problémák megoldására inkább az erre kifejlesztett hatóanyagokat alkalmazzuk.

A vízben való áztatásra azonban érdemes visszatérni. Egymagában a víz tény, hogy nagyon hosszú idő után tud valamilyen megoldást adni, de a hatékonysága megnövelhető, ha benne valamilyen acaricidet oldunk. A tetvességről szóló cikkben felsoroltam ezek közül párat. Mivel ezek az ólra vannak, de mi a madár testfelületére juttatjuk, ezért érdemes egy kevésbé ütőset választani, vagy az erősebbeket az előírtnál jóval hígabb oldatban felvinni.

Noha tetű ellen a piretroidokat nem ajánlom az esetleges rezisztencia miatt, jelen esetben előnyösebb lenne ezek közül egyet kiválasztani, magasabb a túladagolás határa. A parasitipedia.net adatai szerint bőrre cseppentve, patkányokon, a szerves-foszforsav észterek (diazinon - Diazinol, foxim - Sebacil EC50%) esetén 1000-2500 mg/tt.kg, míg a cipermetrin és a tetrametrin (NeoStomosan) esetén 4900-5000 mg/tt.kg felett áll fenn a túladagolás veszélye.

Magyarországon a legelterjedtebb piretroid a tetrametrin, amit a NeoStomosan nevű készítmény tartalmaz. Tapasztalatokat hallottam már vele kapcsolatban, használatával nagyjából másfél hónap alatt sikerült megoldani a problémát. A tetrametrines vízben áztatást kétnaponta ismételték, egy hónapon át.

A kezeléssel kapcsolatban még egy megjegyzésem lenne. Mivel a lábrüh csak közvetlen érintkezéssel terjed, ezért érdemes a kezelt baromfit elkülöníteni (kakasok esetén ez különösképp jó, mert ők létesítik a legtöbb direkt kontaktot társaikkal). Tekintve én kemikáliás megoldást javaslok (gyorsabb és hatékonyabb), ezért a tojást és az állatot a kezelés alatt nem kellene fogyasztani, a visszamaradó hatóanyag miatt. Így ha a tyúkot NeoStomosannal kezeled, és elkülöníted, egyrészt nem terjeszti addig sem az élősködőt, másrészt a tojást is ki tudod szűrni, és így elkerülöd a tetrametrin mérgezést.

Ha lábtollas tyúkon szeretnél külső kezelést alkalmazni, előtte a láb tollazatát érdemes ollóval levágni, ugyanis a toll megnehezíti a hatóanyag bejutását a pörkökbe. Nem kell félni, vedlés után ismét visszanő a megszokott lábdísz, csak ha mérlegelünk, akkor az atkák kiirtása prioritást élvez a külemmel szemben.

Jobb félni, mint megijedni!

Egy biztos megelőzése van: az új madarakat átvizsgáljuk, mielőtt beengedjük a többi közé. Ha lábrühet tapasztalunk (ez mindent elmond az eladó hozzáállásáról is, ezt érdemes figyelembe venni), akkor addig ne engedjük az újoncokat a tyúkudvarba, amíg a fent leírt módok közül az egyik szerint meg nem oldjuk a problémát.

Én vedléskor szoktam egy ivermectines kezelést tartani, ugyanis ekkor a baromfik nem tojnak, és levágni sem lehet őket a kopasztás nehézsége miatt. Mire újból elkezdenek tojni, illetve megszűnik a tokosodás, a hatóanyag teljesen kiürül a madár szervezetéből.

Sok helyen megemlítik az ól rendszeres takarítását és szárazon tartását. Ez alap higiénia, ha az ember tyúkot tart, ezt kötelességnek kell tekinteni. Érdemes még figyelni a madarak lábát, mert minél hamarabb kiszúrjuk, annál hatékonyabban és gyorsabban tudjuk kezelni.

Forrás

1. www.dvm360.com
2. drradnaiistvanblog.blogspot.com
3. C. Sreedevi, P. Ramesh, P. Mala Kondaiah, N. Lakshmi Rani, and M. Abhishek: Occurrence of Knemidokoptes mutans and Laminosioptes cysticola in backyard poultry in India (2016).
4. Teresa Y. Morishita, Grant Johnson, Galen Johnson, John Thilsted, Benjamas Promsopone and Crystal Newcomer: Scaly-leg Mite Infestation Associated With Digit Necrosis in Bantam Chickens (Gallus domesticus) [Journal of Avian Medicine and Surgery Vol.19, No. 3 (SEPTEMBER 2015) pp. 230-233 (4 pages). Published By: Association of Avian Veterinarians
5. Richard Wall, David Schearer Veterinary Ectoparasites Biology, Pathology and Control (second edition)
6. www.sciencedirect.com
7. www.cacklehatchery.com

* A cikk létrehozva: 2017. március 27.
* Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 10.

Egy gondos kotlós aranyat ér, főleg, ha jókor ül meg. Viszont megeshet, júniusban, júliusban nem a csibekeltetés a legfőbb szempontod, hanem a már meglévő csapat felnevelése. Amennyiben az egyik kedvenced anyai pályára akar lépni, de nem szeretnél több csibét, javaslom, szólj közbe. 

Miért szoktassam le a tyúkomat a kotlásról?

Egy tyúk kotlása – csibék nélkül – általában öt hetet tart. Ezt követően, csak akkor marad, ha nevel. Ezidő alatt, szinte mindig a fészekben tartózkodik. Éppen ezért – feltéve, nem szeretnéd megültetni – fölöslegesen teszed ki egészségügyi veszélynek, plusz még tojást sem rak.

Amint a levegő melegedni kezd, a tetű egy-egy ólban gyakrabban jelentkezik. A baromfi is ekkor kezd többet tojni, ennélfogva sűrűbben látogatja a fészket. Nagy valószínűséggel néhány bogár kimászik belőle, és a tojóhelyen nekiáll szaporodni.

Amennyiben egyik kedvenced megkotlik, szinte mindig a helyiségben fog tartózkond, egy temérdek vérszívó között. Testhőjével és párájával ideális körülményt alkot gyarapodásának. A lábrüh a csüdjéről, míg a tetű és az óvantag a törzse többi részéről szívja a vérét. 

Sokkal kevesebbet eszik. Míg egy átlagos tyúk naponta kétszer jóllakik, addig egy kotlós kétnaponta, de legtöbbször háromnaponta cselekszik így. Következményképp, testtömegéből jelentősen sokat veszít.

A megemésztett tápanyag a vérbe jut, onnan a sejtbe. Egy állat minél kevesebbet táplálkozik, a vérébe annál csekélyebb tápanyag kerül. És ha nem figyelsz, ehhez még társul a paraziták csapolása. Láttam már példát, hogy kotlós vérszívók martalékává válik. Érdemes elkerülni.

Hogyan szoktassam le a tyúkomat a kotlásról?

Ezt a kérdést az öregek is feltették maguknak. A régen alkalmazott módszerek legnagyobb része ma már állatkínzásnak minősül. Ilyen a kotlóstyúk kikötése, vagy koplaltatása huzamosabb ideig. Napjainkra ennél sokkal állatbarátabb módszerek is léteznek, amik hatásosnak bizonyulnak.

Vízben áztatás

Noha első látásra nem tűnhet túl tyúkbarát megoldásnak, véleményem szerint az. Praktikus. Egy vödörbe teszel langyos vizet, lehetőleg ne túl sokat, mert nem az állat megfullasztása a cél. A kotlóst helyezd a pitlibe, de ügyelj, nehogy belenyomd a fejét! Mozgasd fel-le nagyjából másfél-két percig, hogy a tollak alá behatoljon a nedvesség.

Két szempontból is hasznos. Feltételezem, jártál már strandon. Amint kijössz a medencéből, elkezdesz fázni. Ez a víz párolgása miatt van, ugyanis a folyamat elvonja a testhőt. Ez nem történik másképp a kotlós esetén sem: a száradó tollakról eltűnő cseppek igénylik a madár testhőmérsékletét. A gyakori testhő veszítés miatt elmúlik róla a kotlás.

Második szempont egy afféle mellékhatás. A lábrüh elpusztítására az egyik bevált módszer, ha a levegőt elzárod tőle. Amíg kotlósod a langyos vízben van, az atka nem kap levegőt. Legalább négy-öt napig folytatva a procedúrát, megcsappan az élősködő lábrüh száma.

Leszokató ketrec

Talán ez a legjobb megoldás, viszont időigényesebb elkészíteni. A ketrec abban különbözik az átlagostól, hogy az alja nem fából, hanem nagy lyukú hálóból, vasrácsból készül. Az építményt érdemesebb fából készíteni, ugyanis egyszerűbb dolgozni vele. Helyezz egy ülőrudat is bele, illetve élelmet, friss vizet!

Madarad számára kényelmetlen lesz a hálón vagy a rácson állni, ezért inkább a rúdon fog ülni. A levegő átáramlik a tollai között, ezért anyai vágyain hamar túllép. Addig hagyd benn, amíg nem hallod, a kotyogás átmenne káricálásba. Miután kiengeded, két hét múlva ismét tojni kezd.

Íme egy ötlet, ami segíthet a tervezésben. A kép forrása: sustainablescientist.net

Források:

Fresh Eggs Daily: 9 Reasons to Break a Broody Hen
Báldy Bálint: A baromfi tenyésztése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1957)

* A cikk létrehozva: 2017. június 16.
* Utoljára szerkesztve: 2020. augusztus 17.

Novembertől egész február elejéig a tyúkok jóval kevesebb tojást tojnak, mint a tavaszi, nyári hónapokban. Ez egyrészt a kevés nappali órák miatt történik, másrészt az alacsony hőmérséklet okán, ugyanis a tápálékkal bevitt energiát minden baromfi a testhőjének fenntartására használja, mintsem szaporodására.

Az ember rájött, ha meghosszabítja a nappali órák számát, a tyúkok 5-15%-kal több tojással fogják a tojófészkeket megtölteni. Decemberben és januárban a legdrágább a tojás, ezért akárhogyan is nézzük, anyagilag megéri.

De hogyan is van ez?

Hogy csökkentsük a változás okozta stresszt, fokozatosan kell eljárnunk. Ez azt jelenti, naponta egy-egy órával toldjuk ki a nappali órákat. Fontos megjegyeznem, a tyúkok szélvédett helyen kell tartózkodjanak, és lehetőleg annyian kell legyenek, hogy az ólt be tudják fűteni. 

Ha a tyúkházban elhelyezett itatók befagynak, az a túl alacsony hőmérsékletre enged következetetni. Ebben az esetben vagy túl nagy a tyúkketrecünk, vagy túl kevés a baromfi, ugyanis a bentlévők nem tudják rendesen befűteni a helyiséget. 

Ezt úgy tudjuk korrigálni, hogy szalmát, szénát, faforgácsot vagy száraz lucernát szórunk az ól padlózatára, mert ezek jó hőszigetelők. Ha továbbra is befagynak az itatók, akkor javasolt abbahagyni az egészet, mivel így kockára tesszük kedvenceink egészségét.

Négy-öt négyzetméterre egy hatvan wattos izzó elégséges. Ezt legalább másfél méter magasra kell teni, ugyanis az ülőrudakat is meg kell világítani. Másképp a tyúkok az ülőrudakra ülnek, mivel ott sötét van, s így értelmét veszti a procedúra.

Nagy jelentősséggel bír az is, hogy napfelkelte előtt vagy napnyugta után világítunk. Báldy Bálint szerint napfelkelte előtt érdemes, mert a tyúkok így kipihentek, és eredményesebb lesz a folyamat.

A madarak takormányozása is fontos. Tekintve, hogy tavsszal és nyáron sokkal több zöldhöz jutnak, mint télen, ezért ezt zöldséggel (pl. takarmányrépa, konyhai maradék) esetleg száraz lucernával ajánlott pótolni. Ezen felül plusz fehérjeforrásra is szükségük van, ezt szójával pótolni tudjuk.

Ha esetleg abba szeretnénk hagyni az ólak megvilágítását, azt mindenféleképp fokozatosan kell tennünk: naponta egy-egy órával megrövidítjük a világos órák számát, csökkentve a változással okozott stresszt.

Felhasznált irodalom

Báldy Bálint: A baromfi tenyésztése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1957)

Az agresszív kakasok hatalmas fejtörést okoznak. Gondolj egy kisgyerekes családra, ahol a kölköt a szülő félti a baromfiudvarba engedni, óvva a gyereket egy esetleges kakastámadástól. Ez egy olyan dolog, amit komolyan kell venni, és ha lehet, csírájában elfojtani. A következőkből kiderül, miként is tudsz eljárni.

A képekért hatalmas köszönettel tartozom Varga Zsófiának. Zsófi egy Facebook-oldalt is vezet, ahol többek között tyúkjai mindennapjait és a tyúktartással kapcsolatos véleményét osztja meg olvasóival. A naplót Gömöri Gombóc néven találod.

Miért támadnak a kakasok?

Ez csupán tény a csirkékról, hogy egy adott csapaton belül szigorú hierarchia uralkodik, mind a kakasok, úgy a tyúkok szintjén. Feltéve, egynél több kakast tartasz a hölgyek között, a dominancia eldöntése végett, egymást ki fogják hívni párbajozni. Ez olyannyira eldurvulhat, hogy akár a vesztes kakas életébe kerülhet.

Miután megalakult a ranglétra, s bemész a baromfiudvarba, birtokháborítónak fognak nézni. Tudatni szeretnék veled, az az ő területük, ott ők a főnökök, ezért téged is csatára invitálnak.

Persze vannak olyan fajták, amik kifejezetten az agressziójuk miatt kerültek tenyésztésre, és ezen tulajdonságuk kakasviadalokon kerül kihasználásra. A szóbanforgó fajták, még ha szeretve is vannak, agresszíven fognak fellépni veled szemben.

Általában azok a kakasok, amik együtt nőnek fel, sokkal elfogadóbbak egymással. A hierarchiát már kiskorukban kialakítják egymás között, amihez életük végéig tartják magukat. Mint minden esetben, itt is vannak kivételek, örökké viaskodó egyedek, de relatív ritkák.

Éppen ezért, ha van már kakasod a baromfiudvarban, ne tégy be újakat addig, amíg az ott tartózkodik. Valószínű vérre fog menni a dolog. Ha keltetés okán nagyon szükséges, a tyúkudvarod több pontján helyezz el ételt, így mindegyik hozzá tud férni a takarmányhoz.

Megszelídíteni az agresszív magatartású kakast, de hogyan?

A cél az, hogy megtanítsd, pozícióját nem szeretnéd elvenni tőle, de te vagy a főnök. Ezt úgy lehet a legjobban megoldani, hogy mikor támad, nagyobbnak tetteted magad. Például kiterjeszted a karjaid, mint ahogyan veszély esetén a kotlósok is teszik.

Akár az is egy lehetőség, hogy támadáskor elkapod, és a hónod alá veszed. Így egy idő után lenyugszik, s azután engedd dolgára. Esetleg elveszed a tyúkoktól pár napra, remélve, lecsillapodik

Egy valami biztos: rúgással, ütéssel nem mész semmire. Erőszak erőszakra sosem volt megoldás.