Élet a tyúkudvarban

Orpington, Anglia, miegymás

2018. július 03. 15:00 - Donkey Hote

Történelme

Az elismerés mindenféleképp William Cookot illeti. Gyerekkorától kocsisként dolgozó angol baromfiszerető valami újat szeretett volna létrehozni, egy olyan fajtát, amelyik egyszerre kiváló hús- és tojástermelő. Fekete Minorca kakasokat pároztatott sávozott Plymouth tyúkokkal.

Az előbbi keresztezésből származó jércéket egy Langshan nevű, kínai eredetű fajta kakasaival tette össze teltebb testalkatot remélve. A fajtát az otthonáról, Orpington városáról nevezte el. Ezek a madarak fekete színben pompáztak. Az 1900-as évekre találmánya kijutott Ausztráliába, illetve más országba is. 

1891-ben egy másik elismert tyúktenyésztő, Joseph Partington megalkotta a saját fekete Orpington változatát. Ezek a madarak még dúsabb tollazattal bírtak. A sűrűbb tolltakarót a fekete Cochinok bevitelével érte el. Származásuktól eltekintve, sokkal dekoratívabbak voltak, mint a Cook-féle változat. 

Munkáját nem érezve befejezettnek, William Cook hasonló módon megteremtette a fehér, illetve a sárga Orpingtont is, a fekete vonal bevitele nélkül. Ezeknek a variációknak a "leorpingtonozása" hatalmas vitákat keltett, de végül sikerült felülkerekednie a lázadó embereket, és a sárga szín lett mára a legnépszerűbb valamennyi színváltozat közül. 

Mára az egyik legelterjedtebb fajta ősapja 1904-ben elhunyt, de nem mielőtt bevezette volna családját az általa oly finoman építgetett, nehéz kezdetű baromfi-birodalmába. 

Úgy tartják, hogy a kék színváltozata kizárólagosan Orpingtonok tenyésztéséből született, de valószínű, hogy valamiféle kék Cochin, vagy Andalúziai vér is csörgedezik ereikben. A fajta kendermagos típusa Plymouth Rock keveréssel öltött testet. 

A trikolór porcelán (angolul Jubilee, tehát jubileum) szín szintén egy Cook-féle alkotás. Nevét Viktória királyné gyémántjubileuma ihlette. A babos rassz a porcelántól származik, de különösebb érdeklődést nem mutattak iránta. A színváltozatok többsége az 1900-as években keletkeztek, mint ahogy a vörös és a fogoly is, de megannyi fajta pompázik ilyen színekben, ezért viszonylag nem elterjedtek. received_2067908226574631.jpegreceived_2067911586574295.jpegKék Orpington kakas és fekete Orpington tyúkok Fábián Gábor tenyészetéből.

Fajtaleírás

"Az alakot legjobban H. Wolff meghatározásával lehet jellemezni: "Súlyos jelenség tekintélyes nagyságának és a minden oldalon kidomborodó kockaformának köszönhetően, így a testmagasság és a testszélesség megközelítően megegyezik a testhosszal; erős, nem túlságosan laza tollazat és meglehetősen mély állás." Ehhez a kockaformához kell a csak közepesen hosszú, erősen tollas nyaknak illenie.

A test fő vonalát az erős vállakból jövő, ívformájú hátvonal képezi. A kakasfarok a széles nyeregtől és a kormánytollakat befedő sarlótollaktól teltté válik. A mély kockaformához tartozik a mély mellvonal és a nagyon jól fejlett hastájék. A dús pehelytollazat szinte teljesen fedi a rövid combot és a csüdöt.

A tojó alakja még zömökebb, anélkül, hogy elveszne a hát lágyan ívelő vonala. A tojó legmagasabb pontja kevéssel a farokcsúcs előtt található. H. Wolff figyelmeztet: "Ha túllépjük a felső határt, átalakítjuk a kockát tégla- vagy háromszögformává. Természetesen egyiket sem akarjuk."

A kis fejen egyszerű, felálló, inkább alacsony taréj ül egyforma négy vagy öt fűrészfoggal. A taraj vége kövesse könnyedén a tarkót. Közepesen nagyok a piros füllebenyek és a kerek áll-lebenyek. Követelmény a nagyon erős csőr. A szem a narancspirostól a feketéig változik, színváltozat szerint."  Szöveg forrása: Dísztyúk magazin 

Színváltozatai: fekete, nyírfaszínű, kendermagos, kék, fogoly, vörös, sárga, fehér.

img_20180703_103003_799.jpgimg_20180703_103413_717.jpgSárga (buff) Orpington család Fábián Gábor tenyészetéből.

Tartása, növendékek nevelése

"Az orpington egy nehéz testű fajta, jellemzően húshozamúnak tartják. Sok tekintélyes szakember szerint gyorsan nő és gazdaságos fajta. Azért érték már csalódások egyes tenyésztőket. Mint ma már sok egyéb kitűnő gazdasági fajtánál, itt is előfordulhatnak olyan vonalaik, amelyeknél inkább a díszítőértéket helyezték előtérbe a gazdasági értékekkel szemben. Ha valaki ilyen fajtát szeretne tartani gazdasági céllal is, azoknak javaslom (mint minden egyéb fajtánál is), hogy nézze meg a tenyésztőnél az eredeti állományt is. A fajta Angliában ma is népszerű és gyakori. Tojáshozamuk évi 180 körüli. A fészket alacsonyan kell elhelyezni. Kimondottan nagy kotlási hajlamuk van. 1 méternél magasabb kerítéseket már nehezen tudnak átrepülni. Nyugodt, türelmes és szelíd fajtáról van szó. Tojók hajlamosak az elhízásra. Nagyon sok leírás megjegyzi, hogy ködös időben az udvaron tartva, elkezdenek "hörögni", ezt azonban a hazai tenyésztők és tartók többsége nem tapasztalta." Szöveg forrása: Dísztyúkok 

received_2067911726574281.jpegreceived_2067911729907614.jpegKék Orpington tyúkok, kakasok Fábián Gábor tenyészetéből.

DH

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-a-tyukudvarban.blog.hu/api/trackback/id/tr7813819538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása