Tiszta szívből köszönöm Ádámnak, hogy igent mondott felkérésemre, és megosztotta velünk történetét. Mindenki számára példaértékű, inspiráló, lelkesítő hatással bír. Állatszeretete fáradhatatlan, kitartása ámulatba ejtő, és biza a tyúktartás nem mindig játék és mese.

Ha szeretnétek nyomon követni Ádám baromfiudvarának mindennapjait, a Csibi Chicken Tyúktenyészet Facebook-oldalán megtehetitek (oldal eléréséhez katt. a linkre). Ha valaki esetleg kedvet kapna az íráshoz, a hotedonkey@gmail.com email címen várom írását.

"Sziasztok!

Kovács Ádám vagyok, 17 éves, Somogy megyében lakom egy kis faluban, a Balatontól nem messze, Sérsekszőlősőn. Hát nem is tudom hol kezdjem... Kilenc-tíz éves lehettem, amikor lettek tyúkjaim: letojt tyúkok,  plusz néhány Erdélyi kopasznyakú növendék.

Imádtam őket már az elején. Kaptam egy keltetőgépet a nagynénémtől, és innen belevágtam a géppel való keltetésbe. Tíz-tizenkét éves lehettem, nagyon élveztem! Legelőször paraszt tyúkokkal kezdtem, de szerettem volna szert tenni a faluban annyit emlegetett Itáliai tyúkra, ezért beléptem egy tyúktartós csoportba Facebook-on.

Ott egy hölgy árult,  Ádándon - nem messze tőlünk -, Itáliai csibéket. A húsvéti locsolópénzemből vettem is párat. A hölgy kérdezgetett afelől, hogy mióta tartok tyúkokat, s ahogyan az egy jólnevelt tyúktartóhoz illik, válaszoltam neki. Mikor hazaértem mindketten észrevettük, hogy nekem kettővel több csibém van, neki ugyanennyivel kevesebb, ezért ellátogatott hozzám és el is vitte a pluszt.
Sajnos ekkor még nem volt nagy tyúkudvarom csak egy nagyon picike. A hölgy a Facebook csoporton keresztül segített nekem, hogy valóra váljon az álmom, ami abból állt, hogy szép baromfiállományom és figyelemre méltó baromfiudvarom legyen. Lett egy gyönyörű Itáliai családom, ami nagy vágyam volt. Szerettem volna egy ritka színben, sárgában. Lett is 2018 tavaszára egy csapat csibém, de hatalmas sajnálatomra a beltenyészet miatt fel kellet számolnom.

A tyúkudvar egy kis szegletében laktak a Maransok, őket csak érdekességképp tartottam, s nagy gondolkozások közepette arra a tényre ébredtem, hogy az orrom előtt volt az, amit szeretnék hobbi szinten űzni, így hát elkezdtem a Maransok után olvasni, tartókat-tenyésztőket kérdezgetni, tanácsot kérni. Külföldi oldalak böngészése után feltréképeztem az itthoni felhozatalt, és be is szereztem néhányat ebből a fajtából.

Kaposmérőből tojást vettem, azokból lett egy családom: egy kakasom, Thatcher, illetve hat elbüvőlő lányka, Gyöngyi, Marge, Henriette, Rezi, Gatyó junior, illetve Aranka. A kedvenc csapatom Csabai Verától, Gödöllőről való. A csapat tagjai: Kolombusz kakas és nyolc tyúkja, közöttük Gyöngyszem, Gatyó és a további pipik, akik még nem kaptak nevet. Szóval most arra összpontosítok, hogy javítsak az itthon lévő Maransokon, sötétebb tojások és nagyobb testet kitűzve magam elé. Az én Maransaim kizárólag fekete-rezes színben pompáznak.

A ház udvarán lakik Diego, a paduvai kakas, két feleségével, Esmeraldával és Rosalindával. Diegót a fogorvsounktól kaptuk, mert a szomszédjától fenyegető üzenetet kapott, hogy levágják a kakast, ha nem csinál vele valamit, ugyanis hangosan kukorékolt. Itt azonban erre nincs példa, emellett a család kedvence.

Az oldalam 2018 tavaszán alakult meg Csibi Chicken Tyúktenyészet néven. Egyelőre hivatalosan nem vagyok tenyésztő, de hamarosan kiváltom az őstermelőit, ennélfogva tenyészthetem a fajtát. Elképzeléseim szerint 2019 tavaszán bővülni fog az udvar egy családnyi citrom-porcelán holland törpével.

Nem tudnám elképzelni az életem a tyúkjaim nélkül, ha ők nem lennének, nem is tudom hol lennék, ki lennék. Úgy alakult, hogy mára a tyúkjaim miatt nagyon sok barátommal nem tartom a kapcsolatot, ők nem fogadtak el tyúktartóként, de így fény derült arra, hogy kik is az igaz barátaim. A jövöben is szeretném folytatni a Marans tartását/tenyésztését.

Ádám"