Történelme
A Brahmához hasonlóan, a Cochin is hatalmas lábtollakat viselő, Kínából Európába importált fajta az 1840-1850-es évekből. Elsőként "Shanghai" baromfiként hívták, majd később a "Cochin China" nevet kapta. Hatalmas mérete és egyedi megjelenése elősegítette népszerűségét a nyugati országok baromfitenyésztői között, s ezt a jelenségek gyakran említik "tyúkláz"-ként.
Legelőször a Standard of Excellence in Exhibition Poultry nevű kiállításon került kiállítása William Bernhad által. Törpe változatával együtt 1874-ben mutatták be először fehér, fogoly, buff és fekete színekben. Babos Cochin család "Dávid Cochin" tenyészetéből
Fajtaleírás
"A legnagyobb baromfifajták közé tartozik. Termetük még jobban kihangsúlyozódik szabályos kocka alakú testük miatt. Tollazatuk tömött, vastag tollréteggel rendelkeznek. Tarajuk egyszerű fűrésztaraj, fejük testükhöz viszonyítva kicsi. Vaskos, erős, rövid csőrük van, füllebenyeik és tarajuk élénkpiros színű. Lábukat dús tollazat borítja, ezáltal még méltóságteljesebbnek tűnnek. Lassan érnek, teljes magasságuk, szélességük eléréséhez akár egy-másfél évre is szükség van." Szöveg forrása: Díszmadár magazin
Az óriás Cochin hét színben ismert: fekete, fehér, kendermagos, kék, borssárga, babos, fogoly. A tyúk tömege négy-öt kilogramm között mozog, míg a kakasé elérheti akár a hat kilogrammot is. Gyűrűméret: a tyúké 24 mm, a kakasé 28 mm. Tojása 65 gramm körüli, sárgásbarna színű.
Buff (borssárga) Cochin kakas és kendermagos Cochin tyúk "Dávid Cochin" tenyészetéből
Tartása
"Mint a legtöbb nagytestű fajta, így az óriás cochin sem szívesen repül. Így a helyük kialakításakor erre is oda kell figyelnünk, az ülőket és a tojóládákat alacsonyan helyezzük el. Lábtollazatuk épségét legkönnyebben úgy őrizhetjük meg, hogy száraz helyen tartjuk őket, és az ól alját rendszeresen felszórjuk szalmával, szénával vagy más nedvszívó anyaggal. A tyúkok kiváló kotlósok, a kakasok könnyen párzanak. Általában „családban“ tartják őket, 2-3 tyúkra jut egy kakas, de egy kakas akár 5-7 tyúkot is képes megtermékenyíteni. A tenyésztojásokat kora tavasszal keltessük ki, hogy legyen idejük megnőni az őszi hidegek beköszöntéig. A csibék ellenállóak, mozgékonyak, a betegségekre nem fogékonyak. A fiatalokat bőségesen etessük, hogy a megfelelő testméretüket elérjék. A túletetést kerüljük a felnőtt madaraknál, mert hajlamosak az elhízásra." Szöveg forrása: Díszmadár magazin Buff (borssárga) Cochin család "Dávid Cochin" tenyészetéből