Történelme
Származását a 12. századig homály fedi. Annyit tudhatunk, hogy az első keresztezések előtt a francia Marans meletti La Rochelle farm iszaplyában tengedte mindennapjait különös odafigyelés és szelekció híján.
Első keresztezések
Kétszáz évig tartó angol uralom alatt számos angol tárgyakat hurcoltak be. Az angol hajók mindig La Rochelle partjainál kötöttek ki. Míg a tengeren utaztak, elfeledtettve az elszigeteltségüket, kakasviadalokkal ütötték el az időt. A nyertes kakasokat hazafelé megjutalmazták néhány jércével is, ugyanis nincs finomabb a friss tojásnál.
A viador kakasok keresztezve lettek a helyi parlagi jércékkel. A keresztezésből kelt utódok teskalkata zömökebb volt és sötétebb héjú tojásokat tojtak. A harci kakasok - megannyi színben - tekinthetők a mai Marans egyik részének, és utódaik - már amelyikek nem az eredeti parlagi jércéktől keltek - inkább hajaztak a viadorokra, mintsem francia felmenőikre.
Ázsiai fajták bevitele
A 19. század második fele meghatározó volt a francia Marans fajta fejlődésében, ugyanis ekkor keresztezték őket Brahmával és Langshan-nel. Mr. Louis Rouille kezdő baromfitenyésztő el volt bűvölve egy ázsai fajtától, amlyik kiváló hústermelő volt, és halvány héjú tojásokat rakott fészkébe.
Lakhelyétől 12.5 mérföldre délre élt egy tenyésztő, aki ilyen madarakkal foglalkozott. Kiváló alapnak szolgált a francia Marans rassznak. Attól a perctől kezdve a fajta másik tulajdonsága, a nagy méretű tojások, megjelent. Mivel tollazata visszaütött az ősei színére, egységes színváltozatról még akkor nem beszélhettünk.
Az első kiállítás
1914-ben a La Rochelle-i Nemzetközi Kiállításon egy "falusi tyúk"-ként lett bemutatva. 1921-ben Mr. Rouse komolyabban elkezdett szelektálni a tojás színe és mérete alapján. Egységes tolltakaróra törekedve, 1928-ban Mr. Rousseau kendermagos tyúkokat mutatott be, amelyek vörösesbarna tojásokat tojtak.
Történelmének kedvezve, a "Francia tyúktenyésztők" (French poultry farmers) lap szerkesztője, Mr. Paul Waroquiez ellátogatott a kiállításra. Megtetszett neki a különös színű tojásokat rakó fajta, és 1929 júliusában írt egy cikket, melyben "Maransdaise" fajtaként nevezte ezeket a kerizmatikus baromfikat.
Ezévben Mr. Waraquiez létrehozott egy fajtaklubbot. 1930-ban bemutatásra került Liege-ben, Párizsban, Lyon-ban és Lille-ben. Néhány évvel később a lapvezető Mr. Sangalli és Mr. Mace társaságában ellátogattak száz olyan farmra, ahol Marans baromfit neveltek. 1931-ben létrejött a végleges fajtasztenderd és bekerült a SCAF katalógusába is.
1931-ben három színe: ezüst kendermagos, fehér és fekete-rezes; 1932-ben hat színe: fehér, hermelin, arany kendermagos, ezüst kendermagos, vörös és fekete-rezes; 1933-ban az összes színváltozata került kiállításra.
Kékezüst Marans kakas és kék-rezes Marans tyúk Veres Miklós tenyészetéből.
Fajtalírás
"Erőteljes, robusztus külsejű fajta. Törzse hosszú, széles és mély, enyhén csapott testtartással. Fent a hosszú és lapos hátvonal, lent a széles, telt és jól lekerekített mell határolja. Hasa jól fejlett, telt, vállai magasan tűzöttek, szélesek és jól lekerekítettek, a viszonylag rövid szárnyak szorosan testhez simulnak. Nyaka közepesen hosszú, széles; közepesen nagy fején egyszerű fűrésztaraj van, a fűrészfogak bevágásai nagyon mélyek, a tarajlemeznek nem szabad a tarkóra ráfeküdnie. A taraj hátsó része oldalra hajolhat, anélkül, hogy a látást akadályozná. A fej többi jellegzetességeihez a középnagy, jól lekerekített áll lebenyek és a piros, nem túlságosan nagy füllebenyek, valamint a pirostól a narancsszínűig változó szemek és az erős, szaruszínű csőr tartozik. Combjai erősek, alig előredomborodóak, és sima tollazatúak, csüdjei közepesen hosszúak, hússzínűek, ezek külső oldalán rövid tollak ülnek, amelyek a külső ujjakon folytatódnak. A széles farok kezdet előtt a nyereg jól telt és az átmenetben lekerekített, a kakas farok tollazata viszonylag rövid, sarlótollakban gazdag." Szöveg forrása: Bolla Dávid szárnyasai
Kendermagos Marans kakas és kék Marans tyúk Veres Miklós tenyészetéből.
Sajátosságai
"A Francia Mezőgazdasági Minisztérium hivatalos bejelentése szerint a marans tojásai nem lesznek szalmonellásak. Ennek oka feltehetőleg összehasonlítva más fajták tojásaival az, hogy a marans tojáshéja finompórusú és a tojáshártya pedig közepesen áteresztő. Termelőként a megtakarításra koncentrálva, a marans külsejét vizsgálva, megállapítjuk sok úgynevezett tojófajtához képest más színű a lába, érdekes formájú a taraja, és gyenge a mintázata, és nem nehéz észben tartani azt a tulajdonságát, hogy a marans sötétbarna tojást tud rakni. Nagyon nehéz a szaporulatban is a kívánt fehérszínű lábakat kitenyészteni. Ez a gén ugyanis a nemi kromoszómához kapcsolódik, így sokkal könnyebb fehérlábú kakasokat, mint szép rézvörös tyúkokat tenyészteni. A probléma megoldása egy nagyon világos pehely tollazatú tenyészkakas, amelynek tollazata mindenekelőtt a nyereg tájékon fehér. A réz-fekete és ezüst kakukk színű marans mellett az arany kakukk színű marans tartozik a speciális maransokhoz. Az arany-fekete változat tulajdonképpen a réz-fekete színűnek egy variánsa, amely estén a fekete színt a kakukk mintázat helyettesíti. Az ezüst kakukknál ezüstfehér helyettesíti az aranyszínt. Mindkét színváltozat előnye abban van, hogy a világos színnel felváltott feketeszínű részek miatt a lábak szép fehérek." Szöveg forrása: Mátrabaromfi
Néhány darab csokibarna Marans tojás Veres Miklós tenyészetéből.
DH
