Mint minden tyúktartót, így előbb-utóbb engem is megfertőzött a színes tojások látványa. Csábító, szinte már émelyítő élvezetet nyújt a kék, zöld, illetve a csokibarna tojások látványa.

Persze, a tyúkok tartásában az elsődleges szempont nem feltétlen a tojáshéj színe, hisz aki házi kedvencként tart tyúkokat, annak a fűzöld tojások csak hab a tortán. Húsvét közeledtével, szerintem ritka az a család, akinek természetesen festett (ha úgy vesszük festve jött ki a tyúkból) tojások kerülnek az ünnepi asztalra.

A képekben segítségemre volt a blog egyik olvasója, Csabai Vera, aki Marans és Itáliai tojásairól osztott meg velünk néhány képet. Köszönet neki!

Fehér tojás

A tojás héja kalcium-karbonátból épül fel. Ennek a színe fehér. Ezért a fehérhéjú tojások nem tartalmaznak pigmentet. Többnyire a jóltojó fajták rendelkeznek ilyen héjjal. Ilyen a Leghorn, az Itáliai, a Selyem baromfi, a Spanyol fehérarcú, Minorca, Hamburgi, Orloff, Szicíliai boglárka és a Lakenvelder.

Kék tojás

A kék tojások héja kívülről és belülről is kék. Ez azért történik így, mert a kék biliverdin tartalmú pigmentek a héjképződés korai szakaszán kerülnek a héj felületére. Eleinte azt gondolták, hogy a kék pigmentek a vérből, a hemoglobinból lesz kiválasztva, de mára kiderítették, hogy a héjmirigy választja ki őket. Két tyúkfajta tojik ilyen tojást: Ameraucana, Araucana és ezen fajták keverékei (nem minden esetben).

Barna tojás

A barna tojások héja kívülről barnás, belülről fehér. Ez azzal indokolható, hogy a barna protoporphyrin tartalmú pigmentek később kerülnek fel a héjra. A barna pigmentek merőben különböznek a kék pigmentektől, de annyi hasonlóság akad közöttük, hogy a barnát is a héjmirigy választja ki. Többnyire a hústípusú fajták tojnak barna tojást, de mára a hibridek zöme barnahéjú tojást tojó. Hústípusú fajtákra a példa a Brahma, illetve a Cochin, míg hibridekre a Tetra H baromfi, illetve a Super Harco.

Krémszínű tojások

A krémszínű és a barna héjú tojások között az a különbség, hogy itt kevesebb a barna pigment. Ilyen színű tojást tojnak a kettőshasznú baromfik. Ilyen a New Hampshire, a Wyandotte, a Sulmtaler, illetve a tanyasi keverékek.

Csokibarna tojás

A tojáshéj színénének erősségét a tojás héjmirigyben töltött ideje határozza meg. Minél hosszabb ideig folyik a héj színezése, annál erősebb lesz a tojás színe. Általánosítható, hogy a tyúkok a vedlést követő restart után erősebb színű tojásokat tojnak, mint a periódus végén. A kotlásra hajlamos madaraknál a fakó tojás árulkodó jel a közelgő kotlásra.

A csokibarna tojások héjának belső része szintén fehér a barna pigmentek miatt. Két fajtát ismerünk, amely "csokitojást" tojik. Ezek a Marans és a Welsummer fajták. Gyakran egy periódusa végén járó Marans tyúk nem sokkal tojik sötétebbet, mint egy átlag tyúk.

Zöld tojás  

A zöld tojások héja kívülről zöld, belülről kék. Ez azzal magyarázható, hogy a kék pigmentek hamarabb kerülnek a tojásra, mint a barna pigmentek. Csokibarna és kék tojást tojó tyúkok keresztezésekor olívazöld tojást fognak tojni az utódok, amiket Olive egger-nek nevezzük. A zöld tojás csak barna és kék tojást tojó tyúkok párosításából születhetnek. Két fajtát ismerünk, amely ilyen színű tojást tojik: a fentebb említett Olive egger, illetve az Araucana keveréke, az Easter egger.

DH és Vera

A rendesen tartott baromfiállományokban egy-két alkalommal előforduló rendellenes tojáshéj teljesen elfogadható. De ha ezek sűrűn megjelenő probléma, akkor ideje kicsit átgondolni a baromfitartásban alkalmazott módszereinket. Lent a legelterjedtebb huszonöt rendellenes tojás-problémáról olvashatunk.

1. Apró tojás

Törpe méretű tojásokat bármikor találhatsz a jércék tojófészkében. Ez azért van, mert a jércék teste még nem egészen fejlett, így apró, kezdetleges sárgája válik le (ezek a tojások gyakran nem is tartalmaznak sárgáját), így maga a tojás mérete is kisebb lesz.

Felnőtt madaraknál is előfordul. Az a periódus első, vagy utolsó tojása. Ez azért van, mert a madarak hormonháztartása felborul és időnap előtt következik be a tűszőrepedés. Ezek az apró tojások ámbár ehetők, de keltetésre alkalmatlanok, mert a túl kicsi héj nem biztosít elég teret a fejlődő embrió számára.

2. Kétszikű tojás

A tojásban két sárgája van. Ez úgy jön létre, hogy egyszerre két pete tűszőrepedése megy végbe. A petevezeték viszonylag keskeny, tehát a tojások egymáshoz közel haladnak tovább. A fehérjeképző szakaszban (magnum) a tojásfehérje egyszerre fogja össze a kettőt, így egy héjba lesznek zárva.

Ezek a tojások hatalmas méretűek. Nem kell aggódni, egyszeri alkalom nem okoz nagy kárt a tyúkban. Azonban ajánlatos nyomon követni a kétszikű tojások számát, mert többszöri alkalom a madár halálához vezethetnek. Étkezésre használható. Nem szokták keltetésekre ajánlani, de én már olvastam olyan esetről, mikor a tojás kikelt a két csibével.

3. Fehér gömbök a tojáson

Ezek kalciumlerakódások, amik a tojáshéj keletkezésekor jönnek létre. No para, a tojások ehetők.

kép forrása: net (forrásért katt.  a képre)

4. Ostortojás

Egyik különös tojás az ostortojás, ami valójában nem is egy tojás. Ez nem halálos, mint ahogy szokás híresztelni, de nem ehető. Ez a nemtojás egy gumis massza, ami egyes kutatók szerint az idősebb tyúkok tojásrakási évei alatt felgyülemlett végtermék a petefészekben, ami így távozik. A tyúk már nemigen fog több tojást tojni az ostortojás után. Képet találsz itt.

DH

Nagy örömömre szolgál, hogy Baglyasné Ildikó elfogadva felkérésemet, írt néhány sort a baromfiudvaráról. Nagyon szépen köszönjük neki! Egyébként, ha valakinek kedve támad megosztani velünk baromfiudvarát, mi szívesen várjuk! Megtalálsz a hotedonkey@gmail.com, vagy itt Facebookon.

"Szeretném bemutatni kis csapatomat, akik megszépítik mindennapjaimat. A baromfifajták egyike a Baranyai tájfajta, akik nagyon szelíd, kedves, kézhez szokott madárkák, nem csak az udvar díszei, hanem ellátják a konyhát tojással is. Ők a mindent eltüntető csapat, ha valami ehető még de már nem kell senkinek, akkor a baranyaiak eltakarítják azt.

Baranyai tyúkok

Kedves kakaskám Zala névre hallgat, minden este zárásnál megsimogatom, becézgetem, ő pedig beszél hozzám, úgymond "katyarog". A nagy hideg téli éjszakákon szegény Zala kakas taraja és állebenye kissé lefagott, de nekem így is bejön a szépsége, a tyúkok sem kritizálják különösképpen. Mivel Zala fiatal volt még pár hónapja ő futott a tyúkok elől, de hamar megfordult a helyzet, mikor beérett a férfiassága.

Zala kakas

Nagysága és erőssége mellett megmaradt a jóindulatúsága, a multkor véletlen összement a baranyai család az araucana családdal, mondhatni kinyílt a kapu közöttük. A harcias kedvű araucana kakast kicsit befenyítette, hiszen állandóan felugrott rá, próbálta mutatni, hogy egyáltalán nincs kisebbségi érzete termete miatt. De mikor az eligazítást megkapta, Zala teljesen figyelmen kivül hagyta, hadd duzzogjon magába. Ezért is imádom Zalá-t, hiszen véresre verhette volna a kis harciaskodót, vagy akár halálra is, de nem tette, nem kenyere az erőszak.

Zala kakas és tyúkja

A másik család a már említett araucana család, akiket ugye egy ajtó választ el a baranyaiaktól, és a baromfikat védelmező Chily nevű mudi kutyától. Chily sokszor hagy az edényében finom falatokat, késztetve arra a farkatlan csapatot, hogy bemerészkedjenek a kerítésen túlra, ahol ő megcsipkedheti.

Chili kutya

Az araucanak és Chily kutya közvetlen szomszédságában van Ikarusz a fehér kolumbian bráhma kakas a szépséges Haboska nevű babos cochin tyúkkal. Ők ketten szemet gyönyörködtető látvány, kis magánlakosztályuk szoba és szülőszoba helyiségekből áll.

Araucana tenyészcsapat

Átvészelve a kemény téli hónapokat, most a tavasz jöttével új remények elé nézünk, hogy az erőtlen napsugarak előcsalogassák a tyúklányok termelő kedvét, és ők is, és én is felkészülhessünk az új generáció jöttére. Kis keltetőm is várja már, hogy melengethesse majd a termelők gyümölcseit, a tojásokat. Szeretném ha minden család megajándékozna pár kiscsibével, hogy a nyári hónapokban szép színes baromfiudvarom legyen újra.

Ikarusz és párja, Haboska."

DH

A kappanozás célja az, hogy a kimiskárolt kakasok nyugodtabb természetűek, így nem verekednek és jobban híznak, mint a herés társaik. Magyarországon nem sokan foglalkoznak vele, mert nem kifizetődő. 

Mielőtt élő állatokon kappanoznánk, gyakoroljunk levágott, halott állatokon. A kappanozás menete a következő:

A Colin-féle eljárás nagyon elterjedt a kappanozók között. A kappanozni kívánt kakasok 8-10 hetesek legyenek, mert ilyenkor a heréjük még kicsi és nem annyira véreres, mint a nagyobb kakasoké. A kiválasztott kakasok szárnyát és lábát kössük le és egy súllyal tegyük őket mozdulatlanná. 

A kakasokat 24-36 óráig koplaltassuk, hogy a beleik üresek legyenek. A kakasokat fordítsuk a hátukra és az utolsó bordák között, szabad helyen egy 2-3 centis sebet vágjunk. Sebtágítóval tágítsuk ki. 

Kappanozó ollóval fogjuk meg a herét és hét-nyolc csavarással távolítsuk el az ondóvezetéktől. A másik heréhez ajánlatos új sebet vágni, mert így kevesebb esély van a vérzésre. A sebet futóvarrással összevarrjuk. 

A második eljárás egy picit morbid, mert kézzel csavarjuk le a heréket. A műtéti hely a szegycsont mögött, középvonalban található. A tollakat kicibáljuk, majd a bőrt lefertőtlenítjük. Egy három-négy centiméteres sebet ejtünk az állaton.

A hasizmokat is felvágva, benyúlunk a hasüregbe és a gerincoszlop mentén kitapintsuk és előre-hátra mozgással lecibáljuk. Ugyanezzel az eljárással, ugyanezen a seben át kiszedjük a másik herét is. 

A harmadik módot inkább külföldön használják. Ez az elektromos úton történik. A kis kétvoltos electrocauterrel végzik. A sebet ezzel a készülékkel készítik és a herét is ezzel távolítják el. Ezzel az eljárással nincs utóvérzés és a kisebb állatokat is nyugodtan megműthetjük. 

A kappanokat szokták használni kotlósnak is. Ha csak félig van kikappanozva a kakas, akkor azt bábakakasnak nevezzük. Ez úgy fordulhat elő, hogy a kakas férfiasságából még marad egy pici. 

Felhasznált irodalom

Báldy Bálint: A aromfi tenyésztése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1957)

Eredete

Gyakran említik a Brahma fajtát a "baromfifajták királyának". A Cochin fajtával együtt nevezhetők "örök tyúkfajtának". Mindkét fajtát az 1850-es években tenyésztették ki Amerikában, illetve Angliában. Legelőször csak a sötét és a világos változatban létezett; a legelső két színét 1874-ben ismerté el Amerikában, majd 1924-ben megjelent a Buff szín is. 

Néhány fajta azonos származásra tekint vissza a Brahmákkal. A legtöbb történész úgy véli, hogy a kínai Shanghai tartományból importálták Amerikába. Arrafelé iszonyú alacsony a hőmérséklet, s feltételezhetően ennek köszönhetően tűri ilyen jól a hideget.

Elsősorban hústermelésre használták. A növendékeket három hónapos korukig tartották. A legértékesebbeknek a nyolc hónapos kakasok bizonyultak, de ezen felül kappanozták is őket. 

Az első írott szöveg az 1850-es évekre tekint vissza. A cikket T. B. Miner publikálta a The Northern Farmer c. újságban. 1852 decemberében George Burnham vásárolt kilenc darabot az ő kedvesének, Viktória királynőnek ajándékképp, majd később szállított Amerikába, ahol kitenyésztették a ma is ismert küllemű Brahmákat. 

Világos színű (manapság fehér-kolumbiánnak nevezik) Brahma család Pálfi László tenyészetéből

Fajtaleírás

A Brahmák nagy méretű madarak - majdhogynem akkorák, mint a Jersey óriás fajta -; a kakasok magassága elérheti a hetvenöt centimétert is. A kakasok hat-hét kilogrammot is nyomhatnak, míg a tyúkok négy-öt kilogramm közöttit.

"A cochintól eltérően a brahma hátvonala valamivel nyújtottabb, a széles vállak mögött emelkedik és a kakasnál a nagy sarlótollak felső ívénél éri el a legmagasabb pontot, külleme egyébként a cochinéhoz hasonló. A meredeken lefelé haladó mellvonal oldalról nézve széles és kerek. A szorosan a testre simuló szárnyak végei hátul nem állhatnak ki, hanem a nyeregtollazatban vannak elrejtve. A hátsó testtájék összességében hosszabb, mint a cochinnál. különösen a brahmakakas esetében. A tollgerincek is keményebbek és a sarlótollak fent szétnyílnak. Hátulról nézve a faroktartás kissé nyitott, oldalról azonban tollakkal jól fedett. A test alsó vonalát a jól fejlett has hangsúlyozza. Az állás is lényegesen különbözik a cochinétól, a comb és a csüd a közepesnél hosszabb, az előbbit nagyon dúsan fedik a pehelytollak, az izületektől hátrafelé tollfüggelékek nem érhetik el a 4. lábujj hosszúságát. A csüd tollazott, még a középső és a szélső ujj is, a tollak alul hosszú, kemény papucsot képeznek. A sárga láb a kívánatos. A tojó állása valamivel alacsonyabb, a rövidebb nyak és a mélyebb mell által zömökebbnek is hat. A nyergen és a farkon a tollazat dúsabb.

A fej egészen széles, erősen domború és mégis kicsinek látszik, a fej tetőpontja a szemek fölött előreugrik, a kis háromsoros borsótarajnak nincs meghosszabbodott vége (tüskéje). A kicsi, finom bőrű áll-lebenyek a lebernyegszerű torokbőr és a hosszúkás, piros füllebenyek a mélyen ülő narancspiros szemekkel adják a fej jellegzetességeit." Szöveg forrása: Brahma dísztyúk

Színváltozatai: Fehér-fekete kolumbián, sárga-fekete kolumbián sárga-kék kolumbián, ezüstszegett, fogoly, kékfogoly, kék-ezüstfogoly vörös háttal, fekete, kék, kendermagos.

Sötét (most már ezüst-fogoly) Brahma kakas és tyúk Gyurcsik Alexandra tenyészetéből. Több képet a Brahmamania nevű Facebook-oldalon találsz. 

Tartása, növendékek nevelése

"Mivel a brahma lábtollal rendelkező fajta, ezért különösen vízmentes helyet igényel, hogy ezek a tollak ne menjenek tönkre.

Elhelyezésükkor figyeljünk arra, hogy a madaraknak megfelelő mozgástere legyen, valamint arra, hogy lehetőség szerint egy helyiségbe csak egy kakas kerüljön, mert a kakasok hatalmas károkat tehetnek egymásban. Különösen ügyeljünk arra, hogy a helyiségben semmi olyan kiálló rész ne legyen, amiben a baromfi lába el tud akadni, hiszen a brahma legérzékenyebb pontja a lába. A tojóknak nagyon fontos a megfelelő méretű tojóláda, amit könnyen elérhető helyre tegyünk. A brahmának létezik költési hajlama, bár nagyon csekély, ehhez megfelelő helyet kell biztosítani számukra. A tyúkok első évben 140 db tojást, a második évtől kezdve 100 db tojást tojnak, amelynek színe a sárgásbarnától a sárgásvörösig terjed. A tojások tömege 53 g körüli.

Figyelnünk kell étrendjük kialakítására már napos kortól kezdve. A csibék az első hetekben tiszta indító tápot kapnak, amelybe fokozatosan keverjük bele az alaptakarmányokat (darálva) mint kukorica, búza, árpa. Ezek arányát lassan emeljük. Amikor madaraink már kitollasodtak, akkor áttérhetünk a nevelő tápra, de nem azonnal, még indító táppal keverve. Amikor már az indító tápot nem kapják madaraink, akkor már szóját is keverhetünk a takarmányba. Ennek aránya maximum 5% legyen. A szójától a madarak gyors hízásnak indulnak, ezért kell fokozottan figyelni az arányára. A gyors növekedés miatt takarmány-kiegészítőt és vitaminokat is használnunk kell, mint Futor, ÁP-17, Kofacit nevezetű takarmány-kiegészítők egyikét. Vitaminok közül pedig bármelyik megfelel, csak madaraink hozzá tudjanak jutni. Ha legalább mindezeket betartjuk, egészséges és erőteljes állományra számíthatunk. (Tenyészetemben ez a nevelési módszer bevált és bátran ki merem jelenteni, hogy az elmúlt években egy madár sem hullott el, sem növekedési sem kifejlett korban. Napos korban kb. 8%-os volt az elhullás.)

Ezen kívül nagyon fontos még a helyiség tisztántartása, valamint a madarak rendszeres ellenőrzése. A helyiség ne legyen légmentes (főleg télen, amikor nejlonnal le szoktuk keríteni a voliereket.) hiszen nagyon fontos a levegő cseréje a madarak egészsége szempontjából. A magas páratartalom kedvez a kórokozók terjedésének, valamint az ammóniában dús levegőnek idegkárosító hatása van. Ez általában akkor jelentkezik, ha a helyiség túlzsúfolt, vagy ritkán van takarítva. Bár a takarítással nem ér fel, de ammónia-megkötő szerepet tölt be a zeolit.

Takarítást rendszeresen végezzünk, hiszen a salakanyaggal rengeteg betegség terjed madárról madárra. Évente legalább kétszer fertőtlenítsük ki az egész helyiséget (tenyészidőszak előtt, illetve után). A meszelés nem a legjobb fertőtlenítési mód, inkább valamilyen folyékony permetezhető fertőtlenítőszert alkalmazzunk.

Bár ez nem tartozik a brahmák leírásához, de fontosnak tartottam leírni, hiszen higénia nélkül nem lehetséges a madártenyésztés. Minél többet fordítunk a higéniára, annál kevesebb megbetegedés és kiadás (gyógyszerekre) fog érni minket." Szöveg forrása: Díszmadár magazin 

Fogoly színű Brahma család Pálfi László tenyészetéből